tag:blogger.com,1999:blog-772770639961053486.post9116755461496193332..comments2023-10-29T00:32:42.768-07:00Comments on A gyermeknevelés rejtelmei...: "Ön igazán jó pszichológus lenne, doktor úr!"pancsahttp://www.blogger.com/profile/07765639560737612315noreply@blogger.comBlogger5125tag:blogger.com,1999:blog-772770639961053486.post-38955121123847813952010-07-07T10:09:33.255-07:002010-07-07T10:09:33.255-07:00Szia Dóri!
Azt hiszem nem a nagyobb gyerkőc a gon...Szia Dóri!<br /><br />Azt hiszem nem a nagyobb gyerkőc a gondok forrása, hanem az édesanya kiemrültsége, és neki lenne több segítségre szüksége, gondolom a családja felől elsősorban. Ha anyuci rendbe jön, és újra örülni tud a nagyobb gyermeknek, akkor megfordul az ördögi kör is, és a nagylány is újra kisangyal lesz. Próbálok majd erről is írni, ehhez is ötleteket adni.<br />Köszi a kérdésfelvetést!<br />Üdv: Pancsapancsahttps://www.blogger.com/profile/07765639560737612315noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-772770639961053486.post-28176229043160334342010-07-07T07:42:30.840-07:002010-07-07T07:42:30.840-07:00Kedves Pancsa!
Nem tudtam hová írjam, nem egészen ...Kedves Pancsa!<br />Nem tudtam hová írjam, nem egészen ehhez a témához kapcsolódik, legfeljebb a pszichológusos részhez.<br />A környezetemben egyre több anyuka küzd azzal a problémával, hogy az elsőszülött gyerkőcöt akaratlanul is elhanyagolta a kistesó megszületése stb. miatt. Ezzel egy ideig nem is foglalkozik senki, úgy tűnik, hogy az elsőszülött szépen átszokott apukára, nagymamára és de jó, hogy milyen önálló már sokmindenben. Persze azért morog néha, akár hisztizik is konkrétan azért, hogy ne a kicsivel foglalkozzunk, hanem vele, de éppenséggel leszerelhető, hogy csúnyán mondjam. Mígnem ehhez hozzászokik. Viszont anyukának egy idő után eszébe jut, hogy nagyon elhanyagolta a nagyobbikat, majd a gyerkőc is elég durva tüneteket produkál. Hiszti otthon és nyilvánosan, a ruháját sem hajlandó egyedül felvenni, sértődős és iszonyatosan kikészíti a szüleit vagy csak az egyiket, leginkább az anyukát. Az anyukának ugye van a szokásos baja, háztartás, két gyerek, szoptatás és még a lelkiismeretfurdalás is.<br />Barátnőm azzal hívott ma fel, hogy voltak pszichológusnál, aki szerint minden rendben van. Nyilván nem, mert továbbra is vannak ezek a dolgok. Igaz, azt még hozzátette, hogy jobban oda kellene figyelni az elsőszülöttre. Én is mondtam neki (saját tapasztalat), hogy nem direkt szivatja a gyerkőc az anyukát otthon és nyilvánosan a viselkedésével, bár tény, hogy kitartás és türelem kell ahhoz, hogy az általunk okozott sebeket begyógyítsuk és újra foglalkozni kell a gyerekkel. Barátnőm viszont azt mondta, hogy ő képtelen ölbe venni, játszani, újra törődni vele, mert annyiszor megalázta már utcán, megcsináltatta vele a kaját és nem ette meg stb., hogy őt már nem is érdekli, csak azt akarja, hogy a gyerek ne hisztizzen és kész. Tudom, hogy ez csak indulat, eléggé kikészült. Ilyen helyzetre szeretnék tanácsot kérni, biztos hasznos lenne még további minimum 2gyerekes anyukáknak is.<br />A nyaralásukat is le akarja mondani, ami most lenne hétvégén, pedig jó kis fürdőzős helyre mennének, de nem meri bevállalni a hisztikezelés még a nyaraláson is, inkább otthon a lakásban veszekedne, mintsem a drága nyaraláson.<br />Mit mondjak még neki? Mivel nyugtassam meg? És leginkább hogyan tudná ő megoldani ezt a helyzetet? Hogyan vegye rá magát, hogy egyáltalán legyen ereje és kedve (tudom ez rosszul hangzik) a saját gyerekével megoldani ezt a helyzetet. A kislány amúgy 5,5 éves, a tesója 2 éves.<br />Köszönöm<br />DóriDórihttps://www.blogger.com/profile/05875125210945532120noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-772770639961053486.post-39545618627340387192010-07-07T03:02:27.330-07:002010-07-07T03:02:27.330-07:00Ez nagyon tetszik!!!!
Nagyon szimpatikus válasza v...Ez nagyon tetszik!!!!<br />Nagyon szimpatikus válasza volt az orvosnak és megnyugtató!Renáta babahttps://www.blogger.com/profile/05350436578029199652noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-772770639961053486.post-59217497367136848682010-07-05T05:10:47.170-07:002010-07-05T05:10:47.170-07:00Kedves Ági!
Köszönöm kedves, biztató szavaidat, é...Kedves Ági! <br />Köszönöm kedves, biztató szavaidat, és a bizalmadat is! Kérdezz csak bátran!<br />Ha nem bánod, akkor egy blogbejegyzésben válaszolok, mert talán többeket is érdekel a téma.<br />Üdv: Pancsapancsahttps://www.blogger.com/profile/07765639560737612315noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-772770639961053486.post-32687769247994924572010-07-05T00:01:51.101-07:002010-07-05T00:01:51.101-07:00szia! Mekkora kincs ma egy ilyen szakember!
A mi g...szia! Mekkora kincs ma egy ilyen szakember!<br />A mi gyerekorvosunk is hasonló mentalitású, éppen ezért (is) ezt az orvost választottuk. <br /><br />Örülök, hogy írtál a szobatisztaságról,nálunk is aktuális/vagyis még nem, de nem erőltetjük mi sem, eddig az a tapasztalatom, hogy mindent megtanult a maga idejében a kisfiam, nem kellett túlzottan szorgalmazni, Ő jelezte ha elérkezett az idő (pl. a kanállal evéssel is így voltunk). Mindig annyira jókat írsz, nagyon szeretem a blogod olvasni, sok segítséget jelent.<br />Lenne viszont most egy olyan probléma, amiről szívesen olvasnék tanácsokat, ötleteket.<br />2 éves kisfiunk mostanában agresszív velünk és más gyerekekkel is pl. a játszótéren. Előfordul, hogy csak úgy megharap vagy karmol valakit, sőt, mostanában így közeledik a gyerekekhez, hiába mutatjuk/mutattuk mindig, hogy simogatással, kedvességgel kell a másikhoz fordulni. Őt is sokat szeretgetjük (egyébként ezt viszonozza is, bár túl nem sűrűn) <br />Próbáljuk megértetni vele, hogy ez a másiknak rossz (és szerintem van, hogy érti is) mégis csinálja. testvére nincs, itthon pedig senkinél nem jellemző az ilyen viselkedés, így nem tudom, honnan vette.<br />Ez eléggé aggaszt most minket:-( <br />Mitől lehet? Mit tehetünk? Normális egyáltalán ez ennyi idős korban?<br />Előre is köszönöm, ha írsz vagy esetleg könyvet/linket tudsz ajánlani ezzel kapcsolatban.Agihttps://www.blogger.com/profile/11371093385316897604noreply@blogger.com