Nos, a fentiek általában beválnak, de morfondíroztam, mit tennék még, ha gyermekem továbbra is makacsul ismételgetné a nem kívánatos szavakat.
Azt hiszem egész egyszerűen megkérném, hogy amíg ezeket a csúnya szavakat van kedve mondogatni, addig menjen már ki a szobából (ahol épp vagyunk), mert mi ezeket nem szívesen halljuk (magyarul megfosztom a társaságunktól, ez egyfajta negatív megerősítés). Ha nem akar mozdulni, akkor finoman én kikísérném, vagy kimennék magam, s épp máshol keresnék tevékenységet.
Aztán azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ha nem tudok arrébb menni, akkor a párommal kezdenék beszélgetésbe, s ügyet sem vetnék rá. Vagy ha nincs ott senki, akkor énekelnék magamnak. Igen, ezek is a figyelmen kívül hagyás praktikái, és ha ezt vetjük be, akkor számolnunk kell azzal, hogy eleinte FOKOZÓDNI!!! fog a dolog, de ha kellően kitartóak vagyunk, akkor szépen lecseng majd.
Én olykor azt is szoktam mondani, hogy ilyet én sem mondok,és kerem, hogy ő se tegye, meg hogy az olyan okos kisfiúk, mint ő nem szoktak ilyen csúnyát jelentő szavakat mondani, mert megértik, hogy az nem szép dolog.
Nekem ennyi jutott most eszembe, de mindenkitől szeretettel várjuk a további ötleteket!
