Hosszú évekkel ezelőtt, még a nagy fiaimmal voltam itthon GYES-en, amikor összefutottam egy régen látott kolléganőmmel, aki éppen anyagot vásárolt, amiből a kisfiának készült nadrágot varrni. Elmesélte, hogy elvégzett egy szabás-varrás tanfolyamot, és azóta lelkesen varr. Az egyetemi időkben nem tűnt kimondottam kézimunkázós tipusnak, így elsőre meglepődtem, de aztán beavatott a titokba: A babázás hosszú távú projekt, és sokszor az eredmények is csak bizonyos idő után látszanak. Így aztán jól jön valami olyan tevékenység, ami egyben kikapcsol, és azonnali, kézzelfogható eredménye van.
Ekkor döbbentem rá arra, hogy tulajdonképpen én is így kapcsolódok ki, csak varrás helyett apróságokat készítek a lakás dekorálására, ill. ajándékként.
Azóta megfigyeltem, hogy a babával otthon lévő anyukák nagy része fantasztikusan kreatív, és lélegzetelállító dolgok kerülnek ki a kezeik közül. Sokan mesés táskákat, dekorációkat varrnak, hímeznek, kötnek, horgolnak, szőnek, fonnak, stb. Alig győzöm őket csodálni. Néha már én is varrok, de most a fő "profilom" :-) a házi kozmetikumok készítése lett. Szappanokat, desodort, krémeket, sampont gyártok, és azt tervezem, hogy karácsonyra is ilyesmivel lepem meg a szeretteimet.
Néhányan kérdezik, hogy mikor van erre időm? Nos, éjszaka :-)!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feltöltődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feltöltődés. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. október 19., hétfő
2009. augusztus 13., csütörtök
Mikor pihhennek az édesanyák?

Hirtelen talán azt mondanám: sohasem. Persze azért árnyalható a dolog.
Mi magunk is sokfélék vagyunk, az igényeink is, a lehetőségeink is különbözőek. Egy azonban biztos: a gyermekeinknek kipihent, mosolygós anyukára van szükségük, ezért néha muszáj feltöltődnünk. Ennek forrása lehet egy finom fürdő, egy mozilátogatás a párunkkal, sportolás, vagy akár munka is. Kinek mi jelent kikapcsolódást.
Még emlékszem, amikor 3,5 év folyamatos babázás után (egy kicsi+egy pici gyerekkel) egy hétvégét kettesben töltöttünk a párommal. Bármilyen viccesen hangzik is, de a legnagyobb boldogság az volt számomra, hogy nyugodtan elfogyaszthattam a vacsorámat, és nem kellett seniknek hoznom még egy pohár kakaót, kennem egy újabb szelet kenyeret, vagy épp popót törölni. Ezek az élet apró örömei!
Végül is egy a lényeg: időt kell szánnunk saját magunkra is! Ha túl szürkék a hétköznapok, elcsigázottak, nyűgösek vagyunk, akkor itt az ideje a kikapcsolódásnak.
Címkék:
anyaság,
fáradtság,
feltöltődés,
otthon a babával
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)