2010. június 17., csütörtök

Hogy csináljam, merre menjek?

Meg kell mondjam, nem szerettem, hogy az egyetemen oly sok különböző elméletet meg kellett tanulnunk a gyerekek fejlődéséről, neveléséről, miegyéb. Egyik-másiknak se füle, se farka nem volt, de egy valamire azonban jó volt a dolog: megtanultam kritikusan szemlélni a hallottakat, olvasottakat.
Mi köze ennek a gyerekneveléshez? Elég sok. Manapság ha az ember gyereknevelésről szóló könyveket, elméleteket keres, igen könnyen hozzájut a legkülönfélébb információkhoz (könyvek, internet, szomszédok, nagyszülők segítenek, ha kell, ha nem).
Ezek az információk, elméletek, jótanácsok azonban gyakran szöges ellentétben állnak egymással, és az ember fejében könnyedén összezavarodnak a dolgok. "Most akkor hagyjam sírni vagy ne? Vele aludjak vagy ne? Adjak neki darabos ételt vagy még ne?", stb., stb.
A magam részéről én azt mondom: Nincs mindenkire alkalmazható kész recept, nem is volt, nem is lesz!
Persze vannak nagyon jó könyvek, elméletek, amiket mankóként használhatunk, vagy mazsolázhatunk, ötleteket meríthetünk belőlük, de mindig a saját családunkra és a helyzetre szabottan kell cselekednünk, az lesz a problémákra az igazi megoldás. Nálunk jobban egyik könyv írója sem ismeri a gyerekünket, a szituációt, miért is kellene vakon követni a tanácsait?
Arról nem beszélve, hogy sok szerző nem a mai korban él, jónéhány évtizeddel esetleg századdal korábban kigondolt valamit a gyerek fejlődéséről, neveléséről, de a világ változik, ma már korántsem biztos, hogy minden akkori gondolat, elv megállja a helyét.
Egy szónak is száz a vége: KRITIKUSAN olvassunk, hallgassunk egy-egy elméletet, javaslatot! Gondoljuk át józan "paraszti" ésszel, hogy a mi számunkra mi használható belőle, és mi nem. Érdemes több helyről ollózni, ötleteket gyűjteni, ezzel is gazdagodik a repertoárunk, és szélesedik a látókörünk. Találjuk meg a saját "arany középutunkat" ebben a vég nélküli információrengetegben!
Két könyvet már évek óta jó szívvel ajánlok minden szülő figyelmébe, de ezeket is bátran szemléljétek kritikusan!
Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete (Szemléletet ad, sok-sok hétköznapi példával)
Adele Faber és Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje! (Konkrét tippeket ad, és apukák orra alá is dugható, mert képregényes formában mutatja be a legfontosabb tennivalókat.)