Babák a bilin

Először kb. 2.5 éve találkoztam az E. C.-vel (elimination communication azaz ürítési kommunikáció). Épp a harmadik babánkat vártam, és valamelyik kismamáknak szóló lapban találtam a témáról egy cikket. Akkor még Magyarországon nem igazán volt ismert a dolog, és meg kell mondjam ez a cikk sem segített túl sokat, mert nem volt világos belőle, hogy mi is ez tulajdonképpen.
Így aztán első döbbenetemben csak pislogtam, hiszen praxisom során sok-sok olyan esettel találkoztam, ahol a szobatisztaságra szoktatás erőltetése pszichés problémák kialakulásához vezetett.
Nem hagyott azonban nyugodni a téma, így az interneten kutakodtam. Ekkor megértettem, hogy arról van szó, hogy a szülők figyelik gyermekük jelzéseit (kis- vagy nagydolog előtt), és ha úgy látják, hogy szükség van rá, akkor felkínálják a kicsinek a lehetőséget, hogy ne a pelusba, hanem a mosdóba vagy a wc-be, bilibe ürítsenek. (Vannak olyanok is, akik nem várnak jelzést, hanem bizonyos időközönként viszik a babát, s próbálkoznak, miközben egy konkrét hanghoz kapcsolják az ürítést. Mindez nem órákig tart, csupán pár másodperc, és semmi kényszer sincs benne.)
A nagy előnyét abban látom, hogy nem kell pelus a babára, ami érzékenyebb bőrű piciknél óriási dolog. A hátránya, hogy nagyon kell figyelni, ha az ember az összes pisit el akarja csípni, és ez többgyerekes háztartásban igen nehéz lehet. Én ezzel a részével nem is próbálkoztam, de a kaki bizony sokszor landolt a mosdóban, mert annak elég egyértelmű jelei vannak, ha nagydologra készül egy kisbaba. Az meg mindenkinek jobb, ha nem a pelusba érkezik a cuccos (főleg ha mosható pelust használ az ember). Akkor volt kissé nehezebb, amikor az anyatej mellé mást is kezdett enni a kisfiam, akkoriban nem mindig tudtuk elcsípni a pillanatot, de később, mikor már ki tudta mondani, hogy "kaka", akkor megint jó lett, hiszen vittük gyorsan a wc-re.
Én úgy voltam vele, hogy kaka után úgyis át kell pelusozni, akkor minek várjak vele, inkább le a pelust, és irány a mosdó (később wc). Ebben semmi kényszer, erőltetés nincs, így nem árthat a gyerkőc lelkének.

Itt a nyár. - Itt a szobatisztaság?

Remélem nálunk igen. Legalábbis úton vagyunk afelé. Kicsi fiam már szépen beszél, így tudja közölni, ha valami dolga akad, de azt is élvezi, ha csak úgy önállóan a fűbe vagy a bilibe intézi kisebb-nagyobb ügyeit.
No, persze olykor a szőnyegre is jut, ez vele jár.
Nappalra már itthon nem kap pelust, de éjjel még igen. De hogy mennyire észben tartja, hogy szólni kell, azt a következő sztori is mutatja
Gyerkőcöket lefektettük, de a kicsi pár perc múlva elkezdett kiabálni, minket hívott. A férjem bemegy, hát a manó anyaszült meztelenül (egy szál borostyánláncban :-)) áll a kiságyban, és mondogatja: "Jön a pisi!". Így hát ki kellett őt vinni még alvás előtt, egy utolsó alkalommal :-).
Őszintén megmondom a két nagyobb fiamnál megvártam, míg önmaguktól szóltak (kb. 2,5 évesen), hogy "Nem kell pelus!", de Dominál én voltam a kezdeményező. Eddig megy is a dolog, de azért mindenkinek azt javaslom, ha a gyerkőc ellenáll, és még nem érzi magát erre késznek, akkor ne erőltessétek! Majd eljön az idő, amikor gond nélkül lekerülhet a pelus a babapopóról.
És, hogy milyen könnyű "elrontani" a dolgokat, arra is van egy történetem:
Kicsi fiam már januártól szólt, ha kakálnia kellett, és azt a wc-be intézte, ami nagyon nagy segítség volt nekem, mert mosható pelenkát használunk. Nos, áprilisban elutaztunk, és nem vittük a pelcsiket, így eldobható került a popójára. Sajnos kb. egy hét után elég pöttyös lett a kis popsi, így próbáltam mindenféle alternatív módon megoldani a dolgokat, s egyszer nem adtam rá semmit a nadrág alá. Gondoltam, ha kaka jön, akkor úgyis szól, a pisi meg nem olyan nagy ügy, majd lesz valahogy.
Igen, szólt is a manó, hogy "Kaka!", mentünk is a wc-be, felültettem, s csak akkor vettem észre, hogy közben már becsusszant, és jól végigkentem a gyerkőc lábát is. Hát sopánkodtam egy sort, meg persze levadásztam róla a trutyis nadrágot, stb., s az egész valahogy megzavarta, vagy nem tudom, de attól a naptól kezdve nem szólt, ha kakálnia kellett. :-( Na, ilyen könnyű elrontani a dolgot...
Ha véletlen ilyemi történne nálatok is, akkor semmi pánik! Nem szabad erőltetni, majd kis idő múlva helyreállnak a dolgok. Ha erőltetitek, és problémát csináltok belőle, abból súlyos és hosszútávú nehézségek adódhatnak! (Ld. az előző bejegyzést)
No, mindenkinek szép nyarat, sikeres próbálkozást!