Csúnya beszéd

Egyik olvasóm kérdezte, hogy mit tehetne, ha a kisfia az óvodából hazahozott csúnya szavakat rendre ismételgeti, s azok figyelmen kívül hagyása nem segített, ill. az sem, ha elmagyarázták neki, hogy ezek csúnya szavak, s szüleit elszomorítja, ha ezeket használja.
Nos, a fentiek általában beválnak, de morfondíroztam, mit tennék még, ha gyermekem továbbra is makacsul ismételgetné a nem kívánatos szavakat.
Azt hiszem egész egyszerűen megkérném, hogy amíg ezeket a csúnya szavakat van kedve mondogatni, addig menjen már ki a szobából (ahol épp vagyunk), mert mi ezeket nem szívesen halljuk (magyarul megfosztom a társaságunktól, ez egyfajta negatív megerősítés). Ha nem akar mozdulni, akkor finoman én kikísérném, vagy kimennék magam, s épp máshol keresnék tevékenységet.
Aztán azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ha nem tudok arrébb menni, akkor a párommal kezdenék beszélgetésbe, s ügyet sem vetnék rá. Vagy ha nincs ott senki, akkor énekelnék magamnak. Igen, ezek is a figyelmen kívül hagyás praktikái, és ha ezt vetjük be, akkor számolnunk kell azzal, hogy eleinte FOKOZÓDNI!!! fog a dolog, de ha kellően kitartóak vagyunk, akkor szépen lecseng majd.
Én olykor azt is szoktam mondani, hogy ilyet én sem mondok,és kerem, hogy ő se tegye, meg hogy az olyan okos kisfiúk, mint ő nem szoktak ilyen csúnyát jelentő szavakat mondani, mert megértik, hogy az nem szép dolog.
Nekem ennyi jutott most eszembe, de mindenkitől szeretettel várjuk a további ötleteket!

Dühös, ordít, csúnyán beszél...

Dóri kérdezett ebben a témában, és a bejegyzése kapcsán eszembe jutott, hogy bizony nálnuk is volt, hogy elhangzott az óvodás gyerekem szájából: "Nem szeretlek! Soha többé nem játszok veled!" - vagy ehhez hasonlók.
Máskor pedig hazahoztak egy-egy csúnya szót az óvodából, és poénból azokat harsogták, vagy éppen dühükben egymásnak kiabálták.
Emlékeim szerint ez az időszak nem tart sokáig, és a legjobb amit tehetünk, hogy nem reagálunk, legalábbis nem túlzottan. A gyerek az "itt és most"-ban él, akkor éppen dühös ránk, és mond mindenfélét. Természetesen szó sincs róla, hogy nem szeret, és lehet, hogy már fél óra múlva ő fog könyörögni, hogy játszunk együtt. Nincs ezzel semmi gond. Ha azonban megsértődünk, és elkezdjük firtatni ezt a "ki nem szeret kit" dolgot, akkor játszmává válhat az egész. (Nagymamák tudnak egyébként halálosan megsértődni, ha teszem azt a fiúunoka nem ad nekik puszit.)
A trágár szavakkal sem érdemes túl sokat foglalkozni, csupán annyit mondani, hogy ez nagyon csúnya szó, mi ezt nem használjuk (Ugye tényleg nem?). Beszélgethetünk vele arról (persze nyugodt állapotában), hogy ha dühös, azt természetesen elmondhatja, beszélhet az érzéseiről (pl. "Nagyon sokat dolgoztam ezzel a toronnyal, és most tönkrement! Piszokul dühös vagyok!), sőt meg is mutathatja mennyire mérges (újságokkal teli papírdoboz rugdalása, párna püfölése, stb.).
Ha túl sokat használja a trágár szavakat, akkor adott helyzetben annyit szólhatunk, hogy "Hogy mondod? Biztosan nem értettem jól... Szerintem ezt el tudod mondani a csúnya szavak nélkül is."
Nagyon fontos szerintem, hogy elfogadjuk, hogy a gyerekeinkben is felgyülemlik a feszültség, és azt valahogyan le kell vezetniük. Nekünk felnőtteknek az a dolgunk, hogy erre olyan módokat mutassunk nekik, amelyek társadalmilag elfogadhatóak. (Emlékeztek a Szaffi c. filmre, amelyben annak az uraságnak egy gőzkieresztő szelep van a fején? Néha nekem is jól jönne egy ilyen :-)))
Egyébként, most, hogy már nagyobbak a gyerekeim, és a suliból is hazahoznak mindenfélét, amiről nem is tudják, hogy mit jelent, most már elmondom nekik ezen trágárságok jelentését is, és így megértik, hogy miért nem kéne azokat használni. Ovis korukban ezt még nem mertem...