2010. december 14., kedd

Karácsonyi játéközön

Nemsokára itt a karácsony, és be kell valljam, a szép és szeretetteli együttlét mellett valahogy mindig ott van ez a nagy játékkánaán, ami engem kicsit zavar. A családtagoknak nem mondhatom, hogy ne vegyenek a gyerekeknek semmit, mindenki szeretne nekik valamit ajándékozni, csak az a helyzet, hogy ilyekor ettől a sok újdonságtól némileg megzavarodnak a gyerkőceim. Azt sem tudják mihez nyúljanak, valahogy túl sok az inger, és csak remélem, hogy a kapott új játékok fele egy hét múlva nem a sarokban végzi.
Pedig próbálom úgy beosztani, hogy (persze különböző személyektől) kapjanak vmit a kedvenc gyártóiktól, meg társasjáték, könyv és ruhanemű is legyen az ajándékok között, mégis túlzás az egész. Két nap alatt szülők, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatesók, dédszülők, és még ki tudja kik halmozzák el őket "minden földi jóval".
Szívesen mondanám én, hogy vegyünk nekik közösen egy valami nagyobbat, és ők attól is nagyon boldogok, de ezt nem mindenkivel lehet megbeszélni. Talán már Ti is éltetek meg hasonlót...
Persze gyerekkoromban én is biztos nagy izgalommal vártam, hogy XY-tól milyen meglepetést kapok, s nem hiszem, hogy túl soknak éreztem volna az ajándékokat... :-).
Egy valami viszont jó érzéssel tölt el: már hónapok óta mondogatják a gyerekek, hogy mit szeretnének karácsonyra, és ugyan sejtik, hogy meg is kapják, mégis itt van a csodás várakozás, ami remélem megsokszorozza majd az örömüket.

2010. december 6., hétfő

Kőkemény kobak

Igen, harmadik fiam bizony nem könnyű eset. Nem mondom, hogy a nagyok olyan "Bólogató Jánosok" lennének, de ez a kisember elképesztő.
De épp ezért rengeteget lehet tőle tanulni, mégpedig TÜRELEMRŐL, KITARTÁSRÓL, KÖVETKEZETESSÉGRŐL.
Nap, mint nap meg kell vele küzdenem bizonyos témákban, de nem adom fel. A következő példa jól muatatja állhatatosságát:
Nos, két és fél évesen igen határozott elképzelése van arról, hogy mit hogyan szeretne. Például ha otthonról elmegyünk, akkor mindig farmer nadrágot és farmerdzsekit szeretne felvenni. No, ezzel semmi baj nem volt, mindaddig, míg be nem jött a hidegebb idő. Csakhogy 8 fokban nem elegendő a farmerdzseki, mert megfázhat. Persze hisztizik, vég nélkül hajtogatja, hogy ő farmerdzsekit akar felvenni, és kész!
Na jó, egy ideig ment a trükközés, hogy akkor alá pulcsit adok (persze nem örült a csöppség), de nulla fok körül, ill. esőben ez nem lett volna elegendő. Ezért aztán a farmerdzsekire adtam rá a vízhatlan kabátját. Nem hazudok, heteken keresztül minden egyes alkalommal tiltakozott, pedig soha nem ért vele célt. Magyarázhattam én, hogy hideg van, megfázhat, blablabla...
Egyik alkalommal elindultunk itthonról, s kb. 20 perc sétával értük el célunkat, de az én kicsim mindvégig, megállás nélkül mondogatta hol hangosabban, hol halkabban, hogy "Mondtam, hogy ezt vegyétek le! A farmerdzsekit akarom!". Persze a kabát alatt ott volt az ominózus dzseki, de hát ez így nem tetszett a manónak. Aki már végigélt hasonlót, az tudja, hogy milyen ezt 20 percen keresztül szüntelenül hallgatni. Hát nem egy leányálom! Sokszor vettem nagy levegőt, nyeltem nagyokat, igyekeztem neki mindenféléről mesélni, de nem használt. No, ezért mondom, hogy az én kis kőkemény kobakom nagyon sok mindenre tanít engem! :-)
Azért sok heti kitartás után most már nem kéri többet a farmerdzsekit, de az igaz, hogy mindig ő választja ki, hogy a két overáljából melyiket veszi fel. Ebből nincs is köztünk nézeteltérés, hiszen az időjárásnak megfelelő öltözék mind a kettő :-).