2010. december 6., hétfő

Kőkemény kobak

Igen, harmadik fiam bizony nem könnyű eset. Nem mondom, hogy a nagyok olyan "Bólogató Jánosok" lennének, de ez a kisember elképesztő.
De épp ezért rengeteget lehet tőle tanulni, mégpedig TÜRELEMRŐL, KITARTÁSRÓL, KÖVETKEZETESSÉGRŐL.
Nap, mint nap meg kell vele küzdenem bizonyos témákban, de nem adom fel. A következő példa jól muatatja állhatatosságát:
Nos, két és fél évesen igen határozott elképzelése van arról, hogy mit hogyan szeretne. Például ha otthonról elmegyünk, akkor mindig farmer nadrágot és farmerdzsekit szeretne felvenni. No, ezzel semmi baj nem volt, mindaddig, míg be nem jött a hidegebb idő. Csakhogy 8 fokban nem elegendő a farmerdzseki, mert megfázhat. Persze hisztizik, vég nélkül hajtogatja, hogy ő farmerdzsekit akar felvenni, és kész!
Na jó, egy ideig ment a trükközés, hogy akkor alá pulcsit adok (persze nem örült a csöppség), de nulla fok körül, ill. esőben ez nem lett volna elegendő. Ezért aztán a farmerdzsekire adtam rá a vízhatlan kabátját. Nem hazudok, heteken keresztül minden egyes alkalommal tiltakozott, pedig soha nem ért vele célt. Magyarázhattam én, hogy hideg van, megfázhat, blablabla...
Egyik alkalommal elindultunk itthonról, s kb. 20 perc sétával értük el célunkat, de az én kicsim mindvégig, megállás nélkül mondogatta hol hangosabban, hol halkabban, hogy "Mondtam, hogy ezt vegyétek le! A farmerdzsekit akarom!". Persze a kabát alatt ott volt az ominózus dzseki, de hát ez így nem tetszett a manónak. Aki már végigélt hasonlót, az tudja, hogy milyen ezt 20 percen keresztül szüntelenül hallgatni. Hát nem egy leányálom! Sokszor vettem nagy levegőt, nyeltem nagyokat, igyekeztem neki mindenféléről mesélni, de nem használt. No, ezért mondom, hogy az én kis kőkemény kobakom nagyon sok mindenre tanít engem! :-)
Azért sok heti kitartás után most már nem kéri többet a farmerdzsekit, de az igaz, hogy mindig ő választja ki, hogy a két overáljából melyiket veszi fel. Ebből nincs is köztünk nézeteltérés, hiszen az időjárásnak megfelelő öltözék mind a kettő :-).

9 megjegyzés:

  1. hát nem könnyű, de nagyon édes gyermek :)
    Nálunk a jelenlegi legkisebb, a leendő középső ilyen, már előre félek mi lesz ha legközelebb sem veheti fel kedvenc cipőjét kintre a hó/latyak miatt...és ő még beszélni sem tud igazán :o
    De akkor szerinted is a kezelési módszer a kitartás szülői részről? (kitartás az álláspontunk és a nyugalmunk mellett ;))

    VálaszTörlés
  2. Szó szerint, ahogy mondod Viki! Kitartás az álláspontunk, és - ami még nehezebb - a nyugalmunk mellett!
    Egyébként a fentiekhez hasonló helyzetekben tényleg arra gondolok, hogy oké, most leckét veszek türelemből. Így könnyebb nyugodtnak maradni! :-)

    VálaszTörlés
  3. Szio! Na ezt most pont végszóra írtad. Abszolute nekem szólt az irásod...mert én már kezdtem tanácstalan és kétségbeesett lenni. Az én két és félévesem is most van az "én", "nemá" és "Add ide" ( kérem helyett) korszakában. Próbálok türelmes lenni, megértő, és terelő...nem akarom megtörni, csak észleltetni vele...hogy nem minden úgy van, ahogyan ő szeretné....De néha nagyon nehezemre esik türelmesnek lenni...:-((( Ilyenkor azonban arra gondolok, hogy most ronthatok el mindent a későbbiekre nézve is , ha nem vagyok elég türelmes.:-((
    Szóval: Erőt adtál!!!!
    Csak néha türelmem fogyóban, mert van egy 12 éves kiskamaszlánykám is mellé...és néha sok nekem a kettő.

    VálaszTörlés
  4. No, batorba, azt elhiszem, hogy sok a két lázadó korban lévő gyerkőc!;-)
    Egyébként az "akarok" az én fülemet is rendkívül bántja, így ennek nem engedek! Először annyit mondok: "Így nem értem.". Ha nem használ, akkor hozzáfűzöm: "Tudod szépen kérni?". Be válik egyébként, szép lassan tanulgatja a kis törpém, hogy miként mennek ezek a dolgok...
    Szóval kitartás, sok-sok kitartás! :-)

    VálaszTörlés
  5. Nekem is van egy ilyen nagy fiam, aki már lassan 5 éve műveli ezt velünk. Nem könnyű kitartani, de nincs más lehetőség tényleg...mert ha egyszer engedek hm...ezerszer megbánom...Most éppen kórházba kerültünk és nem volt hajlandó pizsibe öltözni csak hosszú huzavona után, hiszen ő mindjárt megy haza stb. szöveg...Köszi, hogy ezt leírtad...megfrissített a kitartásban...Még jó, hogy a 4 közül, csak 1 ilyen akaratos gyerkőcünk van:)

    VálaszTörlés
  6. No, Timi, ez kemény! Mármint, hogy 5 éve nem enyhül a dolog. Én is lassan elkönyvelem, hogy hosszú távon is hozzá kell szokjak :-). Azért jó dolog, ha vki határozott, ez később sok esetben hasznára lesz, nem igaz? ;-)

    VálaszTörlés
  7. Az én fiam sem "könnyű" eset, így én is sokat tanulok türelemről, meg agyafúrtságról, hogy hogyan kezeljem:) Néha egész jól sikerül: http://kreativfigura.blogspot.com/2011/07/terkep-sutopapirbol-es-dramajatek.html

    VálaszTörlés