2011. január 12., szerda

"Kérek inni!" - avagy játszmák az elalvás körül

Drága kis két és fél évesem egy ideje belépett abba a korba, amikor az elalvás előtti időt egy picit húzni próbálja. Az esti fektetéskor már egy ideje megfigyeltem, hogy pár perccel villanyoltás után kiabál: "Kérek inni!", de legújabban délután is beindult a játszmázás. Amint elérek az ajtóhoz, és már majdnem becsuktam, akkor jut eszébe, hogy szomjas. :-)
Egyébként semmi gond, edzett vagyok már, és ráadásul tudom, hogy az elkövetkező fél évben még rosszabbodni is fog a dolog, mert amint éjjelre is lekerül a pelus, akkor jön a "Pisilni kell!", "Kakálni kell!", sőt, nehezebb napokon az "Éhes vagyok!" "Szomjas vagyok!" vagy "Még egy puszit adok." is.
Édesek egyébként, csak amikor az ember lánya egy hosszú nap után arra vágyik, hogy végre letehesse a fenekét, és pár percet magára vagy a párjára is fordíthasson, akkor fárasztó tud lenni. Főleg a harmadik pisilési próbálkozás, és a negyedik "Megint piszkál a Bobó!" után. Nem sokszor fordul elő, hogy a végletekig húzzák a gyerkőcök a dolgot, de néha megesik.
No, én még régen, mikor a nagy fiaim voltak ebben a korban, akkor bevezettem azt a szokást, hogy mielőtt elbúcsúztam tőlük mindent végigkérdeztem: "Kinek kell pisilni, kakilni? Kértek inni?", stb. Megbeszéltem velük, hogy fáradt vagyok, és miután becsuktam a szobaajtót már nem szeretnék visszajönni különféle óhajok miatt, úgyhogy még most mondják mit szeretnének. No, azért így is el tudták húzni a dolgot, úgyhogy egy idő után arra jutottam magammal, hogy én bizony ennek véget vetek. Kaptak két részes, könnyen le-fel húzható pizsamát, tudták hol a bili, és megbeszéltem velük, hogy amikor dolguk akad, akkor menjenek egyedül elintézni, még szólni sem kell nekem.
Igyekeztem persze az esti összebújásra, mesélésre elegendő időt fordítani, hogy töltekezhessenek a közös együttlétből, de aztán jóéjt puszi és lámpaoltás után már nem mentem be hozzájuk. Meg is mondtam mindig, hogy éppen mi dolgom van, ami miatt nem tudok már többet bejönni (mosogatni, tusolni, apával beszélgetni mentem, stb.). Persze mindig igazat mondtam, mert ha egyzser rajtakaptak volna, hogy nem, hááát megnézehttem volna magam azután!
Aztán persze szépen lecsengett ez az időszak is, ma már mosolyogva gondolok vissza rá, most, hogy a kicsi előhozta az emlékeket. Kíváncsi vagyok ő majd milyen indokokat talál még ki! ;-)

5 megjegyzés:

  1. Ez aranyos volt! Abszolút magunkra ismertem! Volt egy vicces búcsúzás is, amin egy csomót röhögtünk a férjemmel. Kiollózom a blogomból:

    2010. október 26., kedd
    Ma este
    Lefekvés ideje. Szokásos forgatókönyv, mindent kitalálnak, hogy húzzák az időt: még egy mese, meg még egy, inni kell, hol a pelusom, Anya! Betakarsz?, miegyéb... Már lekapcsoltam a villanyt, kijöttem a szobából, becsuktam az ajtót, mikor Tamara kiabál:
    - Anya! Szeretnék valamit mondani!
    Gondoltam, könnyebben és hamarabb megúszom, ha bemegyek, hogy mi az?
    - Mit szeretnél mondani? -ültem le az ágyára.
    - Anya....öööö....azt akaaarom mooondani, hooogy..............rendet szeretnék rakni!
    :DDD
    Ja, Tamara már 4 éves. Ő a legnagyobb. :)

    VálaszTörlés
  2. :-DDDD Ez igen! Eddig ez viszi a pálmát! Igazi női kis duma, a fickóknak ilyesmi sztem soha nem jutna eszébe :-).

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok
    Az én 2. osztályos kislányom azzal próbálja elhúzni a lefekvés idejét, hogy még olvasni szeretne. Bevallom őszintén, egy picit örülök neki, mert azt hittem, nem sikerül beleoltani az olvasás szeretetét.

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!

    Nekem kettő fiam van egy 10 és egy 7 éves. Kényelmi és általuk vélt biztonsági szempontból is egy szobában alszanak még. A utóbbi időben sajnos minden este kergetőznek birkóznak lefekvés előtt és nem szép szavakkal illetik egymást. Amikor már úgy érzem, hogy pattanásig feszültek az idegeim, jön az, hogy elég, nem maradok náluk 1 perccel sem többet és azonnal alvás legyen. Erre mind a kettő megszeppen és mid a kisaggyal lefekszenek a saját helyükre aludni.
    Biztos vagyok benne, hogy ez nem sokáig fogja meghatni őket. Van valakinek ötlete, hogy ezt a helyzetet hogyan lehet kezelni?
    A megtisztelő válaszokat előre is nagyon köszönöm!!

    VálaszTörlés
  5. nálunk egyáltalán nem alszik a hároméves. évek óta ahhoz szokott hozzá, hogy az anyja ölében, mesét hallgatva belealszik a világba. önálló elalvás nem megy neki, pedig néha tényleg igyekszik. ötletet várnék én is! :)

    VálaszTörlés