2011. november 23., szerda

Tükör

A minap a következő jelenet játszódott le a szemem előtt:
Két kisfiú, akik az óvodában csoporttársak, találkoznak az utcán. Szüleik is velük vannak. Az egyikük, nevezzük Daninak egy élénkebb, mindig mosolygós, igen társaságkedvelő gyermek. A másik, nevezzük őt Fábiánnak, rettentő visszahúzódó, inkább magányos tipus, de bájos kis arca és szeretetteli szemei vannak.
Az óvodában nem elválaszthatatlan jóbarátok, de játszanak együtt is.
Dani, felismerve Fábiánt kitárja kis karját, fülig ér a szája, szinte egy helyben ugrál örömében, és próbálja kis csoporttársát üdvözlésképpen átölelni. Fábián édesanyja kezét fogja, és Dani közeledésére visszahúzódással reagál. Az anyuka mint valami anyatigris belép Dani és gyermeke közé, előbbit igyekszik távolítani, miközben arról magyaráz, hogy ezt Fábián nem szereti.
A vicc az egészben, hogy Fábián, bár hátrál, azért mosolyog, s élvezi az egész helyzetet. Ha anyukája nem szólna bele, valószínűleg hamarosan egy vidám fogócska bontakozna kis a két lurkó között. Mindezt azonban az édesanya onnan "fentről" nem látja, mert ő csak azzal van elfoglalva, hogy a másik gyereket eltaszítsa kis védencétől.
Végül látva a hiábavaló próbálkozást, Dani szülei eltérítik kisfiukat szándékától, hogy Fábiánt megölelje, vagy csak megsímítsa, és elköszönnek.
Kívülről nézve csak sóhajtok egy nagyot, s közben mindkét gyereket rettentően sajnálom. Danit azért, mert olyan örömmel és valóban gyengéden próbálta üdvözölni kis csoporttársát, s ez meghiusult.
Fábiánt pedig azért, mert egyébként is oly visszahúzódó, s édesanyja ezt a tulajdonságát ismét megerősítette. Ha gyermekünk "gyengéit" nem oldani próbáljuk, hanem mindig ráerősítünk, azzal nem segítünk neki.
Szívesen tartottam volna tükröt ennek az édesanyának, s megkéreztem volna, hogy valójában mit is szeretne elérni gyermekénél?

9 megjegyzés:

  1. Azt, hogy csak az övé legyen...

    VálaszTörlés
  2. Nos, akkor nem szívesen lennék a fia leendő barátnője ;-)

    VálaszTörlés
  3. Sajnos az én kisfiam esetében sokszor kellett rászóljak még a nagyszülőkre is, hogy lassítsanak, mivel kisfiam szintén visszahúzódó típus. Ez esetben én nem érzem, hogy erősítettem volna benne ezt az érzést, egyszerűen tudom, hogy ő az a fajta akinél nem működik "az ajtóstul rontok a házba". Megfigyelő típus. idegen helyen 5-10 perc szemlélődésre van szüksége, ahhoz, hogy utána teljesen fel tudjon oldódni. 1,5 éves koráig sírógörcsöt kapott a nagyszülőktől. Aztán mikor felfogták, hogy nem kéne letámadni a gyereket hanem adni kell neki egy pici időt, érdekes mód a gyerek nyitott feléjük és azóta imádja őket. Szóval azt gondolom, hogy azért vannak esetek amikor a szülő kifejezetten jót tesz ezzel a gyerekének és nem a birtoklási vágyáról van szó. Mondjuk én mindig látom mikor kell közbelépni, ha mosolyog, akkor tudom, hogy nem.

    VálaszTörlés
  4. Tudod, Erika, Dani valóban nagy örömmel, de gyengéden közeledett. Másrészt én azt hiszem egészen más lett volna a helyzet, ha az édesanya leguggol, és Dani kezét ő is megfogja, hogy együtt símogassák meg Fábiánt. Ez az ő gyerekében is növeli a bizalmat, és a másikat sem bántja meg. És ekkor mondjuk láthatta volna, hogy a fia mosolyog. Mert, ha rögtön azzal kezdi, hogy eltolja a másik gyereket, akkor a fia az életben nem tanulja meg, hogy jó dolog másokkal barátkozni, hogy nem veszélyesek a többiek. Ugyanis ezt nem írtam, de sokszor az oviban is egyedül üldögél, míg a többiek játszanak.

    VálaszTörlés
  5. Vagy azt is tehette volna, hogy példát mutat, és viszonozza Dani örömteli üdvözlését, ezzel mintegy elterelve a kicsi figyelmét Fábiánról (aki így mentesül az öleléstől). Mert ha ő maga ilyen elutasító, akkor természetes, hogy ezt a mintát veszi át a gyereke is.
    Egyébként más egy pici babát letámadni (nagyszülők valóban tudnak durvák lennei az "utyulu-putyulu" hangoskodásukkal), itt 4 éves gyerekekről van szó, akik nap mint nap órákat töltenek együtt.

    VálaszTörlés
  6. Bizony néhány szülő ilyen módon tudja teljesen antiszociálissá nevelni gyermekét. Az "okos" féltés helyett sajnos elzárja a gyermeki közeledéstől és optimista énem azt mondja, hogy talán ez egyedi eset, de nem biztos.

    VálaszTörlés
  7. Szia! Nagyon tetszenek az írásaid, lenne egy kérdésem, remélem tudsz nekünk segíteni. Kisfiam az óvodában sajnos megtanult pár csúnya szót, amit ha mérges, akkor előszeretettel alkalmaz. Próbáltunk nem odafigyelni erre, hogy ezzel ne tudjon figyelmet kicsikarni, illetve próbáltuk elmagyarázni azt is, hogy ez butaság és szomorúak vagyunk ha ilyeneket mond, sajnos eddig egyik sem vált be. Van valami ötleted, hogyan tudnánk ezt megállítani?

    VálaszTörlés