2010. január 13., szerda

Anya = Házicseléd?


Nos, kis szünet után újra itt. Nem tudom ki mennyit sütött-főzött, dolgozott az ünnepek alatt, de én elég sokat, és azt hiszem elfáradtam. Mindennek tetejébe mosogatógép nélkül voltam egy egész hónapig, és karácsony, vendégeskedés lévén ez rengeteg plussz munkát okozott.
Valószínűleg ezek eredményeképpen akadtam ki egyik nap, mert már egészen úgy érzetem magam, mint egy jófajta házicseléd. Aki mindig mindenkit körülugrál, kiszolgál, lesi a kívánságokat, csak épp a lényegre nincs ideje: valóban együtt lenni a gyerekeivel. Egyik gyerkőc kérte, hogy tanítsam meg kötni, másik, hogy hadd mutassa meg a horgolás-tudományát, amit aznap tanult az iskolában, én pedig olyan szívesen lettem volna velük, de valahogy mindig akadt valami dolgom: a kicsit tisztába tenni, megetetni, elmosogatni, felsöpörni, kiteregetni, havat söpörni, tudomisén...
Aztán vacsorakor jött el a pillanat, hogy ültek az asztalnál, megint várták, hogy csiribí-csiribá odategyek mindent, ( a nagyoknak a kenyeret szerencsére már nem kell megkennem, ezt elértem), készítsem a kakaót, etessem a kicsit, és megint azon kaptam magam, hogy már vinnem kell fürdetni a picúrt, de még nem is ettem.
Száz szónak is egy a vége, azt hiszem elrontottam valamit. Igaz, segítenek a nagyok, ha megkérem őket, de valahogy szívességnek érzik, ha nekik kell teríteni, a hűtőből ki/be pakolni, vagy a saját szobájukat felporszívózni. Aztán meg csodálkoznak, hogy nincs időm valóban együtt lenni velük (mármint értelmesen, élménydúsan).
Ennek fényében elhatároztam, hogy igenis lesz feladata mindegyiknek, hiszen az életben sem jó, ha mindig csak várunk arra, hogy kiszolgáljanak, mert egyszer csak nem lesz ott anyuci. Másrészt be kell látniuk, hogy nem én élek egyedül ebben a házban, nem én eszek egyedül, nem én koszolok egyedül, főleg nem az ő szobájukban.
Nem múzeum a lakásunk, de egy alapvető rend jólesik, ha körülvesz. Szeretném, ha ezt ők is így éreznék. A külső rendetlenség sokszor belső káoszhoz vezet.
Tudom, sokan jutalommal motiválják a gyerekeiket a segítésre. Én ezt nem szeretném. Ne azért segítsen, hogy aztán cukorkát vagy pénzt kapjon, hanem azért, mert akkor lesz időnk a közös játékra (hisz ez is jutalom), vagy azért, mert ezzel nekem örömet szerez, esetleg azért, mert neki is igénye van a rendre, tisztaságra. Nyolc és kilenc évesen ezt már beláltják szerintem.
Gondolkoztam, hogy hol rontottuk el: Mindig körülöttük forog minden. Lessük a kívánságaikat, hogy mi érdekli őket, hova mennének, mit csinálnának szívesen, stb. Ez így egy bizonyos szempontból jó is, csak valahogy meg kell találni a középutat, hogy ne csak a szórakozás, hanem az élet munka része is jelen legyen. Hiszen nem szól majd a későbbi életük sem csupán a szórakozásról, az élvezetekről. Félreértés ne essék, nem azt szeretném, hogy egész nap sikálják a lakást, csak vállaljanak annyi részt a feladatokból, ami korukból kifolyólag elvárható és nem megterhelő. Azt szeretném elérni, hogy természetes legyen neki, hogy ha indulunk vacsizni, akkor ők terítenek, veszik elő a hútőből az ételt, és maguk után el is pakolják a cuccokat. Ez szerintem normális dolog, nekem viszont rengeteg időt és energiát spórol, amit így rájuk fordíthatok.
No, remélem sikerül mindezt gördülékenyen bevezetnünk.

9 megjegyzés:

  1. Én így is csodállak, sokszor az egy gyerekemmel tudom ugyanezeket a "tüneteket" produkálni :)

    VálaszTörlés
  2. Valóban "nagyok" már a munkához. Kitől kellene megtanulni mindezt és hol, ha nem anyától és nem otthon? Valójában nem árt nekik a munka és hidd el, hogy kezdetben nehezen fog menni. Vagy minden csoda 3 napig tart? Mi már nagyon régóta bevezettük a konyhás beosztást. Igaz nekünk van kik között csoportokat alkotni (9 gyerek), ebből csak 7 az, aki érdemlegesen is kiveszi a részt a munkából. Kettesével vannak beosztva, heti váltásban. Együtt terítenek meg, szedik le az asztal, tesznek rendet az ebédlőbe, teszik meg a mosogatógépet. Mindenki saját maga takarítja a szobáját. 2 nagynak külön szobája van, ott már nem takarítok (nem is ellenőrzöm), 2 fő ill. 3 fő van 1-1 szobában. Ők 14 és 5 év közöttiek. Itt se takarítok, de ellenőrzöm. Nagyon sok gondot okoz nekem a ruhák terítése (2 szárító majd minden nap), ruhák hajtogatása, szekrénybe tétele. 2 nagynak nem én teszem a helyére csak hajtogatom, a másik 2 nagynak sem, de a többiek ruháját én teszem a helyére, rendezem a szekrényt. Én is azt mondom, hogy nem én egyedül élek ebben a házban, nem várható el, hogy 130 nm-t egyedül tartsak rendben + ruhák + főzés + foglalkozás velük. Nálunk már 10 éve úgy van, hogy a párom fürdet és mesét olvas este nekik. Én, ahogy a blogomba is írtam elkésztetett feleség vagyok, mert reggelente nem én készítem a reggelit, ezt is a férjem vállalta magára. Hála neki. Van sok más feladatom ezeken kívül is. Rájöttem, ha mindent én csinálok, akkor magamra mikor jut idő?
    Nem kell,hogy mindig a gyerekek óhaját és sóhaját lessük, magunkra is kell időt szakítani és persze férjnek és feleségnek egymásra is. :)

    VálaszTörlés
  3. Hát igen, azt hiszem ha többen lennének és megoszlana jobban a munka, akkor nagyobb kedvük lenne hozzá. Szóval akkor több tesó kellene :-)))?
    Nos, Mária, minden elismerésem a Tiéd! Én most már csak 2 naponta mosok, mert vettünk nagyobb gépet, de el tudom képzelni, hogy milyen lehet 11 emberre mosni. Ha valami miatt egy-két nap kimarad, akkor gonodlom már katasztrófahelyzet van. És a lemaradást behozni! Húh, belegondolni is rossz!
    Ha mindemellett még magadra is jut időd, akkor asszem valamiféle tündér-varázsló vagy, vagy én vagyok nagyon béna...

    VálaszTörlés
  4. Szerintem ez nagyon fontos, amirol irsz! A munkahoz valo viszonyt is tolunk tanuljak, ha en utalom es ezert megkimelem oket, akkor szamukra is ez a `termeszetes`, ha jutalmazom, akkor meg mintha ez valami jotetemeny lenne. En mast csinalok. Nem kerek, hanem kozlok dolgokat. Most pakolas van. Nem mert en kerem, hanem mert itt az ideje. Igy nem velem szemben kell ellenkeznie, vagy szivesseget tennie. Mi kozom nekem ahhoz, hogy lement a nap es jon az este:-) Pont olyan mintha megehezik akkor eszik, nem mert nekem jo, hanem mert ez egy szuksegszeru dolog.
    Nekem 6 es 3,5 evesek a fiaim, de nem panaszkodom rajuk, mert a szobajukat ok teszik rendbe es egy csomo masban segitenek, ha mondom. De teny, hogy neha nehez megallni, hogy ne csinaljak meg valamit 2 perc alatt, amit ok negyed oraig csinalnak:-)

    VálaszTörlés
  5. A mosás ha 1-2 alkalommal kimarad, akkor az valóban katasztrofális. Ilyenkor vettjük be a végi Hajdú tárcsás mosógépet. Igaz, hogy a 2 szárító egyből tele van, de 2-3 órán belül kimossuk a ruhákat. Ebben is segít a család. :D

    VálaszTörlés
  6. Krisztára kell hallgatni, én is ezt próbálom bevezetni. :D Ami még fontos, hogy a "mindennek megvan a maga ideje" ne csak a munkára vonatkozzék, hanem lássák, hogy tényleg megéri egy kicsit tehermentesíteni anyát. Ha tudják, hogy minden nap az asztal leszedése és mosogatás után közös játék jön, ők is szívesebben besegítenek, hogy siettessék a dolgot. Ha csak azt látják, hogy az anyjuk a szabaddá váló időt még több házimunka elvégzésére fordítja, nem lesznek motiváltak.. és mint tudjuk, a házimunkát csak abbahagyni lehet, befejezni sohasem.. :D

    Mária, emelem a kalapom előtted! Én is úgy vettem észre, hogy a manapság szokatlanul nagy létszámú családokban sokkalta nagyobb a szolidarítás és a közösségi szellem..

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jókat szóltatok, köszönöm!
    Mondjuk a fiúk eddig is maguk takarították a szobájukat, csak nem mindig a legnagyobb örömmel. Talán azt túlzás is lenne elvárnom, hogy ugráljanak örömükben. Kicsit kezdenek már kamaszodni. Bár a kisebb -ha olyan zokni van rajta- szívesen segít a takarításban.

    VálaszTörlés
  8. Szerintem teljesen jól látod a helyzetet. A gyereknek is jó,ha kiveszi a részét a házimunkából.ÍBetti 3 éves lesz februárban,de szeret rendet rakni,pakolni stb.Most van a nagy utánzós korszaka.Engem utánoz mindenben.Mosogat,főz,pakol és intéz a számítógépnél,meg olvas.Én hálás vagyok anyukámnak,hogy anno bevont a házimunkába,és szeretem is a pakolászást,rendrakást. Hajrá a dologhoz! :)

    VálaszTörlés
  9. Szia.Most találtam rá a blogodra , ha nem baj olvasnálak titeket.És szerintem igazad van.nekem is kellett segitenem ilyesmikben otthon :) Hajni

    VálaszTörlés