A legkisebb fiam sokszor erőlködik, hogy kivegyen mondjuk egy fazekat a konyhaszekrényből, vagy beleültessen egy Duplo figurát a játékautóba. Ilyenkor elnézem, és sokszor már azon a ponton vagyok, hogy segítek neki (kvázi megteszem helyette), de megálljt parancsolok magamnak, és várok. Még akkor is, ha kicsit nyafog, és kéri, hogy segítsek. Inkább biztatom, egy-két szóval segítem, de nem végzem el helyette a munkát. Miért? Nem azért meg gonosz vagyok, és "Hadd szenvedjen az a gyerek!". Hanem azért, mert bízom benne, hogy meg tudja csinálni, és tudom, hogy sokkal jobb neki is, ha ezt megtapasztalja, mert attól nő az önbizalma, és nem utolsó sorban egyre ügyesebbé is válik a feladatmegoldások során.
A nagy fiam most egy sálat köt magának, aminek a fele már kész is van (3 nap alatt megkötötte), de most egy ideje pihen a munka, mert az olvasás jobban leköti, egyszerűen lankadt a kötés iránti érdeklődése. Rendben is van ez így, de én magamban kesergek, hogy itt a tél vége, és nem is tudja kipróbálni a munkája gyümölcsét. Megvallom sokszor átfut az agyamon, hogy csak egy kicsit kötök hozzá, hadd haladjon az a munka, de itt is meg kell fékeznem magam, mert tudom, hogy most örülne a segítségemnek, de később mégis sokkal-sokkal jobb érzés lesz neki, hogy elmondhatja: ezt a sálat ő kötötte egyedül. Akkor a teljes dicsőség az övé. Szerintem óriási a különbség, nem?
Egyébként lesz még tél jövőre is :-).
Az én fiamat nem zavarta tavaly, mikor a kötött sapija nyárba hajlóan lett kész... Pont egy hűvösebb reggel következett, és abban ment iskolába :-D június ide vagy oda...
VálaszTörlésNagyon jó a kép:-)))))))))))))
VálaszTörlésKedves Sziramszki, az én nagyfiam is a Waldorf suliban tanult meg kötni, az öccse pedig horgolni. Magától nem biztos, hogy eszébe jutott volna. Ez a sál viszont önálló ötlete volt, maga választotta a fonalat is. Megjegyzem gyönyörű, puha, tarka gyapjúfonal, nekem is nagyon tetszik.
VálaszTörlésKriszta, akkor nem aggódok, majdcsak elkészül a sál. Bár titkon azt remélem, hogy majd én hordhatom, mert az én drága gyermekem még életében nem hordott sálat :-). Sapkát sem hajlandó felvenni, kapucnit hord inkább.
Kata, éppen a szemeket számolja, azért ilyen elmélyült, ugyanis eleinte az utolsó szemet mindig kétszer kötötte, és egyre csak szaporodott a kötés. De ennél a sálnál tényleg nagyon odafigyelt, szép is a munkája.