A mi kis "Picassonk"

Nos, igen az én kis törpém is kipróbálta, hogy milyen szépen fog a fekete (jó vastag) alkoholos filc a falra, az ajtóra, a parkettára. Mivel frissen van minden festve, és a parketta is csak 2 hónapos, így mondanom sem kell, hogy a lélegzetem is elakadt mikor megláttam a művét. Egy pillanatra úgy éreztem itt a vég, ha a parkettáról nem jön le ez a mázolmány.
Szerencsére volt itthon oldószer, így megmenekült a padló, és a falakról is lecsiszoltuk a csíkokat, már csak le kell festeni.
Azért osztom ezt meg veletek, mert nagyon tanulságos az eset. Persze nem vagyok már én se kezdő, tudom, hogy mit nem szabad elöl hagyni, csak hát van nekem két nagyobb gyerkőcöm is, akik elvesznek ezt-azt az íróasztalomról, a szekrényemből (szó nélkül, khmmm...), és aztán elfelejtik visszatenni, vagy legalábbis a kicsi elől elrejteni. (A középső fiam íróasztalán maradt a filc.)
Azon a bizonyos délutánon gyanútlanul fölengedtem a picúrt az emeletre, és közben megnéztem idelent a nagyobbik kötését, amiben némi hibát kellett kijavítani, és igen, éreztem, hogy Domi túl sokáig van fent egyedül, és olyan gyanúsan csendben van, de jól esett a nagyokkal beszélgetni, csodálni a gyönyörű sálat, amit a legidősebb fiam köt. Eltelt így 5-10 perc.
Így történt az eset, amiben többen is hibáztunk, s elég csúfos vége lett. Nem is a kicsit szidtam meg miatta, hanem magunkat. Jó lecke volt.
Azt hiszem nagyon gyakran abból történik baj, ha mi felnőttek (vagy nagyobb gyerekek) nem vagyunk elég óvatosak, nem figyelünk kellőképpen. Nekem egyébként most külön feladat, hogy a nagyokat is figyeljem, mert a kicsi mindent utánoz, így őket is. Sajnálom is, amikor azt kell kérnem tőlük, hogy ezt vagy azt ne csinálják (pl. vmire felmászni), mert a kicsi látja és utánozni akarja őket. A nagyok persze már tudnak magukra vigyázni, de a pici még nem, és bizonyos dolgokat elmagyarázni sem tudok még neki. Majd talán bő egy év múlva.
Bevallom, amikor a két nagy kicsi volt, könnyebb dolgom volt, mert ha eltettem valami számukra veszélyes dolgot, akkor tudtam, hogy az ott is marad, míg én elő nem veszem. Most viszont a két nagy fiú miatt megsokszorozúdott a veszélyes (vagy éppen védelemre szoruló) tárgyak száma, nagyon kell figyelnem. Igazán nem könnyű.