Az iskolaérettségről - 2. rész

Őszintén bevallom, én annak idején jobban féltettem a gyermekeimet az iskolakezdéstől, mint az indokolt lett volna. (Igyekeztem persze nem mutatni, mert az sokat árthat.) Most, hogy ismerem az elsős tananyagot, azt kell mondjam, hogy egy átlagosan fejlődő 6-7 éves gyermeknek nem szabad, hogy megterhelő legyen.
Persze az nagyon fonots, hogy készen álljon a gyermekünk az iskolakezdésre. De miből tudhatjuk ezt biztosra?
Nos, a következő dolgokat szoktuk figyelni az iskolaérettségi vizsgálatok során (csak tömören, a teljesség igénye nélkül):
A gyermek testi jellemzői, megjelenése, beszéde, viselkedése:
Alapvetően már nem a babás alak a jellemző, inkább nyúlánknak mondhatjuk. A fogváltás is legtöbbször megkezdődött, de ne ijedjünk meg, ha még nem. Fontos, hogy elbírja majd az iskolatáskát (és ne aludjon el az órán), tehát a pici, törékeny gyermekekre fokozottabban kell figyelni. Ha mellé szorongó és bizonytalan is, akkor nem feltétlenül kell még elkezdenie az iskolát.
A mozgás megfigyelése számomra szinte a legfontosabb. Ha egy gyermek mozgása harmonikus, rendezett, szeret biciklizni, labdázni, gyurmázni, rajzolni, akkor nagy baj nem érheti az iskolában. Ellenben ha gyermekünk sete-suta, sosem szeretett sportolni, fára mászni, és a ceruzát messze ívben elkerüli, akkor keressünk meg egy mozgásfejlesztéssel foglalkozó szakembert mielőtt iskolába adnánk!
Az nem baj, ha bal kezes, csak ne kezdjük el átszoktatni. Ha kétkezes, az már nehezebb ügy.
A gyermek rajza sok mindenről árulkodik. Az óvónő biztosan tud segíteni annak megítélésében, hogy gyermekünk életkorának megfelelő szinten rajzol-e vagy sem.
Nagyon fontos a tiszta, érthető beszéd. Csak akkor tud a hangokhoz képeket (betűket) társítani, ha megvannak neki a hangok helyesen. Érdemes megfigyelni, hogy milyen beszédhibája van a gyermeknek, mert lehet, hogy a hallásával, beszédértésével van a probléma, és nem a hangképzéssel. Ezt bízzuk szakemberre.
Persze a gyermek kifejezőkészsége, szókincse szintén nagyon fontos. Befejezi-e a mondatait? Tőmondatokban vagy bővített, összetett mondatokban beszél?
Képes-e egy korábban hallott történetet felidézni, annak lényegét elmondani, esetleg rajzot készíteni a meséhez?
Az észlelés, a megfigyelőképesség (hallás és látás területén egyaránt) szintén rendkívől fontos, hiszen csak akkor tud majd gyermekünk jól olvasni, ha észleli, pl. hogy a "b" és "d" hangok/betűk miben térnek el egymástól.
Rengeteg játékos kis feladat van, amivel ezeket felmérhetjük: egyformának tűnő, de apró különbségeket rejtő képek megfigyelése, suttogó-játék: (kész-kéz, tép-tét, toll-tol, stb. szavak közt hallja-e a különbséget).
Tud számolni, ill.megszámolni a dolgokat? Nagyon fontos, hogy ha 5 kacsa van előtte, akkor ne 6-ot mondjon! Lehet, hogy elszámol ő 15-ig is, de a számnevet nem pontosan egyezteti a látott tárggyal, és az bizony nem jó. Az 5-ös (inkább 10-es) számkörön belül képes-e egyszerűbb összeadások/kivonások elvégzésére?
Képes-e a részekből összerakni az egészet? (Pl. puzzle játékkal, építő játékkal szívesen játszik-e)
Az apró kis problémákat, amik nap mint nap adódnak hogyan oldja meg? Mindig felnőtt segítségét kéri, vagy vannak önálló gondolatai, bátran cselekszik-e?
A kudarc minden 6 évest megvisel, ezen nem érdemes problémázni, életkori sajátosság, de ha egy kisgyermek extrém módon reagál rá, az nem hasznos az iskolában.
Kicsit elhanyagolt terület a téri-, idői tájékozódás. Fent-lent, fölött-alatt, mellett, között, mögött-előtt, stb. fogalmak ismerete és helyes használata szintén segíti a gyermeket a könyvben, füzetben való tájékozódásban.
A bal és jobb irányok mindenkori pontos felismerése elengedhetetlen. Ha ez nehezen megy, akkor segíthetünk egy kis karkötővel, "tetoválásssal" vagy egyéb dísszel, hogy gyermekünk odapillantva mindig biztos legyen az irányokban.
Érdemes egy kicsit megismertetni vele az évszakok, napok, napszakok váltakozását is, persze csak az ő szintjén.
Természetesen a szűkebb környezetéről, családjáról legyenek alapvető ismeretei, tudon róluk mesélni, beszélgetni kicsit.
Az óvodai csoportban, közösségben betöltött helye, szerepe is sokat elárul majdani iskolai életéről.
A gyerekekhez és a felnőttekhez való viszonya egyaránt fontos, hiszen a suliban is együtt kell dolgoznia a tanító nénivel és a többi gyerekkel is.
Hogyan viszonyul a társasjátékokhoz, a szabályokhoz? Tud-e kb. 10-15 percig egy játékkal elmélyülten játszani, arra odafigyelni vagy folyamatosan figyelmeztetni kell, hogy jöjjön vissza, mert még nem fejeztük be?

Nos, ennél nyilván összetettebb a dolog, de próbáltam az alapvető szempontokat felsorolni.
Mindezek alapján tehát igyekszünk egy egészleges benyomást szerezni a gyermekről, és az óvoda ill. a szülő véleményét, megfigyeléseit figyelembe véve a gyermek számára legoptimálisabb döntést meghozni.

Ha engem kérdeztek, szerintem mozogjon sokat (rengeteget), másszon fára, hintázzon, gyurmázzon, rajzoljon a homokba, vagy az aszfaltra, énekeljen, mondókázzon, építsen, és akkor nem lesz semmi baj!