Egy kedves blogtársam kérdezett tőlem két éves kisfia agresszivitásával kapcsolatban (olykor más gyerekeket, vagy a családtagjait harapja, megkarmolja), s remélem nem bánja, ha egy bejegyzésben válaszolok, mert talán mást is érdekel a téma.
Nos, ha ilyesmit tapasztaltok a saját gyerkőcötöknél, semmi ok az aggodalomra, ebben a korban teljesen normális ez a kis agresszió. Azért  írom, hogy "kis", mert valószínűleg nem tart sokáig. Ez is a két éves  kori énfelfedezés, határpróbálgatás része. Ennek ellenére, természetes,  hogy zavarja a szülőket, megértem.
Mit tud az ember tenni?
Mindenképpen  egyértelműen jelezni, hogy ez nem okés, mégpedig úgy, hogy egy kicsit  megvonod tőle a szociális kontaktust. Ha titeket szülőket harap meg, akkor  mondod, hogy "Nem szabad, ez fáj!", és leteszed az öledből, arrébb mész,  nem dühösen vagy sértődötten, de mégis jelzed, hogy így nincs kedved  vele játszani.
Én néha azt is mondtam a fiaimnak, hogy "Tedd a szád  elé a kezed!" Így nem csak "elszenvedi" a büntetést, henm aktívan részt vesz benne.
Ha mást harap meg, pl. a játszóházban, akkor is jöhetnek a  fentiek, s egyszerűen kicsit leülteted, "kivonod a forgalomból" (a  társak közül), persze anélkül, hogy extra figyelmet kapna tőled.
Attól  sem riadnék vissza, ha esetleg nagyon eldurvul a dolog, hogy rávegyem,  hogy önmagán kipróbálja, hogy ez fájdalmas, s magát harapja meg.
Persze  nincs kizárva, hogy a "megzabálós" játékokból merít öteletet, és jót  akar, de az is elképzelhető, hogy más gyerekeket azért bánt, mert rájuk is  oda merünk figyelni. Ezeket is éredmes átgonadolni.
Az viszont nagyon fontos,  hogy ne kapjon azáltal plussz figyelmet, mert valakit megharapott! Mert  ilyenkor az ember próbál a lelkére beszélni, stb. és ezáltal plusz  figyelmet szentel a gyerkőcnek, aminek ő tulajdonképpen örül. Inkább  egyszerűen, röviden közölni kell, hogy ez így nem jó. 
Ha ütlegel, karmol a kicsi, akkor meg lehet állítani a kis kezét (megfogni, lefogni), és a száj elé tevés helyett mondhatjuk: " Tedd hátra a kezed!" A többi a fentiekhez hasonlóan történjen.
Semmiképp nem javaslom, hogy mi megüssük, megharapjuk a gyereket, hiszen mindent tőlünk tanul, legfőképpen utánzás által. Tehát "visszaadni" a kapottakat nem jó ötlet. megérti ő anélkül is, hogy ez a viselkedés nekünk nem tetszik.
Mindenkinek sok sikert!
Ha bárkinek kérdése van, azt nyugodtan tegye fel, szívesen válaszolok itt a blogban, hiszen másokat is érdekelhet a téma! Szép nyarat nektek! :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Kedves Andrea!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm a gyors választ! Tetszik amit írtál, az erőszaknak pedig én sem vagyok híve (pont azért , mert eltanulhatja és tényleg csak rosszabb lesz). Ha nem bánod, majd beszámolok az elért javulásról, remélem:-)
Megköszönném, ha beszámolnál, és sok sikert!
VálaszTörlésNekem is ez vált be, de csak egy gyerekünk próbált harapni. Soha nem okozott gondot. Timike tett ilyet, de a szájára tettem a kezét és erélyesen figyelmeztettem, hogy nem szabad harapni. Mikor puszil az Ádám örömében próbál harapni, de ezt már érzem és nála is ezt tettem. Soha nem volt olyan, - mint amit az oviba tett egy kisgyerek - annyira beleharaptak a Bence fiamba, hogy napokig látni lehetett a helyét (sajnos). :)
VálaszTörlésMostanában az egyik zárt topicban pont a büntetésről volt szó. Ezt az írásodat is linkelném nekik:-)
VálaszTörlésPersze Kata, nyugodtan :-).
VálaszTörlés