Amikor összecsapnak a hullámok - avagy kistesó érkezett

Tudom, hogy Dóri már nagyon régen kérdezett tőlem ebben a témában, de remélem azért még most is hasznos lesz a válasz. A kérdése konkrétan arra vonatkozott, hogy mit tehet egy édesanya, ha észreveszi, hogy elsőszülöttje olyannyira elégedetlen az új helyzettel, hogy minden létező fronton ellenáll (nem eszik, hisztizik, agresszív, stb.).
Nos, nincs reménytelen helyzet! Piszokul nehéz, mert általában mire észbekapunk, addigra nagy a baj, és nehéz újra érzelmileg közel férkőzni a germekünkhöz. Valóban a kistesó megérkezése számos új feladatot és aggodalmat hoz magával, s ha nincs segítsége az édesanyának, akkor a tartalékai könnyen kimerülhetnek, belesodródhat egy ördögi körbe, mely önmagát erősíti, s a végén már rá sem ismer elsőszülöttjére, és önmagára sem.
Nem ritka ez, és nincs is rajta csodálkoznivaló. Emberek vagyunk, véges energiakészlettel.
Mit tehetünk ellene? Nem akarom reklámozni a könyvemet (főleg, hogy épp kifogyóban van), de abban pontosan ehhez az időszakhoz adok tippeket, ötleteket.
A honlapomon is olvasható egy összefoglaló, melyet korábban a testvérféltékenységről készítettem, remélem ott is találtok hasznos információkat.
Amit itt nagyon kiemelnék, az a testi kontaktus fokozása. Hihetetlen, hogy milyen csodákra képes! Azonnal bevethető, még a nagyon ellenálló gyerekeknél is. Minden gyermek vérmérsékletéhez, igényeihez alakítható (simogatás, ölbe vétel, ringatás, csikalndozás, megzabálás, birkódás, dögönyözés, stb.). Nem lehet megunni, úgyhogy ne fukarkodjunk vele, minden létező alkalmat ki kell hasznánli, naponta többször is!!!!
A másik a saját magunk védelme. Ha ki van merülve az édesanya, akkor nincs kellő türelme, és azt a gyerekek megérzik, ők is elégedetlenek lesznek, és jönnek a viselkedési problémák. Sokszor egy esti séta, vagy futás, egy aromaterápiás fürdő is csodát tesz. Annyi időre meg apuka is biztosan figyel a kicsik álmára. Ha pedig több segítségünk is van, akkor azt tessék kihasználni! Sokkal többet használunk a gyerkőceinknek, ha 1-2 órát fizikailag ugyan távol töltünk tőlük, de jókedvvel, feltöltődve érkezünk haza, mintha otthon maradunk velük, de elgyötörtek, kedvetlenek vagyunk.
Természetesen meg kell próbálni a naggyal kettesben valamilyen elfoglaltságot taláni.
Ha ilyenkor végképp nincs kire bízni a kicsit, akkor őt a hátunkra is vehetjük valamilyen hordozóban, s onnan fentről igen jól elnézelődik, míg mi a nagyobbal táncolunk, főzünk, gyurmázunk, stb.

Azt mindenképp tudni kell, hogy a gyermek viselkedési problémái belső elégedetlenséget tükröznek. Nem direkt akar bosszantani, csak rosszul érzi magát a bőrében.
Nem kellemes ha folyton hisztiznek, ellenállnak, olykor az édesanya negatív érzéseket is táplálhat elsőszülöttje iránt. Azt javaslom, vegyük ilyenkor kézbe a régi babaalbumot, nézegessük azokat a képeket, ahol még ő volt pici, és idézzük fel azokat az időket, amikor még boldog harmónai uralkodott kettőnk között! Biztosan segít meglátni, újra megtalálni gyermekünkben a szeretni valót, a szépet, a jót. Talán arra is könnyebben emlékezünk mit szeret annyira, mik a kedvenc elfoglaltságai, és ezen a nyomon elindulhatunk a "meghódítására".
Mert azt tudnunk kell, hogy a kistesó érkezése benne sokszor negatív érzelmeket is gerjeszt (teljesen természetes módon), melyeket rajtunk vezet le, hiszen mi hoztuk a házba a picúrt. tehát mi vagyunk a baj forrása, nekünk kell őt újra megnyerni, elvarázsolni, kiengesztelni.
Nos, tessék gyorsan azon elgondolkozni, hogy holnap milyen formáját vetjük be a testi kontaktust igénylő játéknak! :-) (A problémamentes családoknak is ajánlom, mert remek móka!)