Hát, ezt én szúrtam el!

A harmadik gyerekemnél talán már nem számítok kezdőnek, mégis be kell látnom, hogy vannak dolgok, amiket az első kettőnél ésszerűbben csináltam. Hát igen, emberek vagyunk, hibázunk, sokszor a jól bevált dolgokat is a sarokba dobjuk. Szerencsére előbb-utóbb rájövünk, hogy nem a helyes úton járunk.
Nézzük konkrétan. Az evés nem Domi erőssége, és igen sokáig csak szopizni volt hajlandó. Mikor elkezdett végre enni, akkor elképesztően válogatós lett, és őszintén szólva örültem, hogy valamit elfogad, így általában valami kis játékkal kötöttem le evés közben a figyelmét (1. hiba). Sajnos erről mostanáig nem szokott le, és mivel a keze tele van mindennel, így idáig én etetgettem (2. hiba). Valljuk be kényelmes is volt, mert nem ette le a ruháját, nem koszolta össze maga alatt 2 négyzetméteres körben a padlót, stb.
Mára viszont elmúlt két éves, és a kortársai már rég önállóan esznek, ő meg kanállal, villával nem igazán tud enni, vagy hamar közli, hogy elfáradt. Persze a nagyoknál ez nem így volt, hiszen a 13 hónapnyi korkülönbséggel nem is tudtam volna megoldani, hogy mindkettőt etessem, de mára elkényelmesedtem.
Tudtam én, hogy ez így nem igazán jó, de csak most fogalmazódott meg bennem, hogy mindenképp változtatnom kell, mert a gyerkőcömmel szúrok ki, ha nem tsezem. Ott fog ülni az oviban, és majd várja, hogy valaki megetese, s még az is lehet, hogy kinevetik. Na, ez nem hiányzik!
Így aztán próbálom rávenni, hogy egyedül is eszegessen. Pár nap alatt sokat ügyesedett, szóval fog az menni, csak nekem kellett elszánni magam.
Csak azért írtam le mindezt, hogy lássátok, mindenki fevehet rossz szokásokat, bevethet rossz ötleteket, vagy épp előfordulhat, hogy nem veszi észre mikor kell egy szokást felszámolni. De sebaj, ha észbekapunk, akkor gyorsan ki kell találni valamit, hogy a helyes irányba tereljük a dolgokat! :-)