Igazi kis Kos a lelkem (és harmadikként is szeretne érvényesülni), így nem könnyű vele, de azt azért mégsem hagyhatom, hogy ebben a stílusban kérje amit szeretne, így aztán ilyenkor mondom neki, hogy "Ezt így nem értem". Már hozzá sem kell tennem, hogy "Halkabban is tudod mondani?" vagy "Tudod szépen kérni?" mert pontosan tudja, hogy mit várok tőle ilyenkor.
Mint látjátok ezt is érdemes kérdés és nem parancs ("Mondd halkabban!") formájában hozzáfűzni, mert így kisebb ellenállásra számíthatunk.
Nekem ezek a "varázsmondatok" már 8-9 éve a szótáramban vannak, és mindig beváltak. Remélem Nálatok is így lesz!
Szia Pancsa,Hát én rendszeresen kérlelem a legkisebbjeinket (ikrek), amikor hiszti gyanánt a saját kobakjukat ütögetik az ágyrácsba, hogy "nem értem mire jó ez, mert neked fáj", igaz még csak 17 hónaposak, de sok mindent értenek, biztosan ezt is, de még sincs eredménye :-(
VálaszTörlésCatty
Szia Catty! Bevallom az enyémek magukat sosem bántották, és elég riasztó lehet egy ilyesmit végignézni, de megkockáztatom, hogy ha ilyenkor nem figyelsz rájuk (kimász a szobából), akkor hamarabb abbahagyják, mintha látják rajtad, hogy ez aggaszt, és hogy plusz figyelmet szentelsz nekik ilyenkor (érthető módon).
VálaszTörlésEgyébként a fenti bejegyzésben én a hangosságot, és a hangnemet nem tartom elfogadtahónak, ill. nem akarom megérteni.
Remélem hamar sikerül leépíteni ezt a vislekedést a kicsiknél!
Édes kis kos:-) Nálunk is Marcinak nyílt ki a csippája. Nem találom rajta a féket!!!
VálaszTörlésszia! szerencsés vagy akkor, ha hallgat rád a pici! Nálunk is tombol a dackorszak és a "szelektív hallás" az én kisfiam viszont egyáltalán nem fogad mostanában szót (pedig nem tiltunk sok mindent, de vannak dolgok, amikhez ragaszkodom). Tudom, hogy érti, mert egyébként egy korának megfelelő szinten fejlett, értelmes kisgyerek.
VálaszTörlésMégis csak azt szereti "meghallani" ami Neki jó vagy érdeke. Mikor rászólunk, figyelmeztetjük, használhatok én bármilyen mondatot kérdőt, állítót, tagadód, kedveset, vagy kevésbé azt, mondhatom halkan, hangosan. Nem használ, csak annyit mintha a falnak beszélnék (és az összes többi módszer sem nagyon válik be...).
Ilyenkor mit lehet tenni??? Várjak, amíg kinövi vagy kicsit értelmesebb lesz? Egyelőre ebben látom a megoldást. Rászólok nyilván, vagy próbálom s figyelmét elterelni stb stb. kitartóan próbálkozom, de egyelőre nincs eredménye.
(tudom, az pozitív, hogy ennyire erős akarata van, csak tényleg nem mindig egyszerű vele)
Szia Ági!
VálaszTörlésNos, én nem hiszem, hogy szerencse dolga, hogy hallgat rám, hanem nagyon (!!!) következetes vagyok (pedig sokszor fárasztó, de megéri).
Igen erős személyiségek a gyerekeim, nem díszpárna jellegűek.
Nem tudom hány éves a kisfiad, így kicsit nehezebb válaszolnom. Mégis, ami nagyon fontos, hogy amit tiltani akarsz, azt tiltsd meg! Ha nem szabad a gáztűzhely gombjaival játszani, és azt nem akarja meghallani, akkor odamész, és hátrateszed a kezét (feltéve, hogy kérted ezt már tőle, és nem tette meg).
Vannak dologk, amiket muszáj titlanunk (veszélyesek önmagára vagy másra), és ilyenkor sajna az erőfölényünket is be kell vetni (nyilván finoman).
Én nem hiszem, hogy várnod kellene. Minden korban vannak dolgok, amiket tiltok, és ezt meg is tanulták a gyerekeim. Az más kérdés, hogy pl. nem akar valahonnan elindulni, amikor Ti szeretnétek. Akkor lehet még vmi utolsó dolgot megengedni, hogy rákészülhessen, de aztán ha nem jön, hát megfogom és megyünk. Ha tetszik, ha nem, mert ha vhova időre kell menni, akkor nincs kecmec (három gyereknél főleg). Nagyon hamar rátanulnak egyébként, hogy mi az, hogy "utolsó". Fontos ez a rákészülési idő, a gyerekek nem tudnak azonnal váltani, és ezt mindig a felnőttnek kell bekalkulálni. Ha elmagyarázom neki, hogy most ez meg ez lesz, azzal kicsit rákészítem, és könnyebb a dolog.
Nagyon fontos, hogy nem mindig csak korlátozok. Sokszor hagyom őket is dönteni. Máskor viszont vmi miatt nem tudok teret adni az ő kívánságuknak, és ezt is meg kell érteniük.
Egyébként az fontos, hogy amit komolyan tiltasz, vagy el akarsz érni, azt határozottan kérd! Ami viszont nem fontos, azt kérdezd. Magad is meglátod, hogy 1-2 hét elteltével rátanul majd a különbségre. (Pl. Tedd le a gyufát! DE: Van kedved énekelni? ahelyett, hogy: Gyere, énekeljünk!)
Ha vmit akarok a gyerekeimtől, akkor én sem vacillálok. Sokszor alkalmazom azt, hogy odamegyek hozzá, megérintem a karját (a kicsihez le is guggolok), és megkérem, hogy nézzen rám. Ebből megérzi, hogy ez most komoly dolog.
A Te fejedben és a gyerekében is el kell különülnie annak, ami rendkívül fontos, és nincs apelláta, ill. annak, ami csak opció.
Most ennyit tudtam mondani, lehet, hogy már írtam ezekről, talán a nevelés, a szavaink ereje vagy a dackorszak címszavak alatt.
Sok sikert, és kérünk szépen beszámolót!
Üdv. Pancsa
Nagyon jó módszer :-)
VálaszTörlésÉn is igyekszem következetesnek lenni; ami tilos, az mindig tilos, és teret engedni, ahol lehet. A rákészülés is bevált, néha ez a telefonom csipogása: "a második csipogásnál megyünk ebédelni", stb.