2009. november 8., vasárnap

Alvás - Együtt vagy külön?


Ebben a témában gyakran kíváncsiak a véleményemre az édesanyák. Látom rajtuk, hogy félszegen várják a választ azok is akik együtt alszanak a babájukkal, s azok is akik nem. Pedig nem vagyok egy emberevő tipus, másrészt semmi közöm hozzá (úgy értem egy pszichológus ilyesmibe nem szól bele). Mindig azt szoktam mondani (mert valóban így gondolom), hogy ők érzik, tudják, hogy nekik és a családjuknak mi a jó, és tegyék azt nyugodtan. Nem számít, hogy mit gondol a szomszéd, a barátnő, az anyós vagy éppen a pszichológus. Kizárólag az a fontos, hogy az együtt- vagy különalvásban érintetteknek mi az igénye. Amíg az adott helyzettel minden résztvevő elégedett, addig nincs min gondolkodni, főleg nem pironkodni. Akkor kell változtatni, ha valamelyik fél már nem érzi így jól magát. Erre viszont érdemes odafigyelni!
Én őszintén megmondom, hogy nem alszom egy ágyban a kisfiammal. A nagyokkal sem aludtam. Egyszerűen nem tudok, mert ha mellettem van szinte haptákba vágom magam, moccanni sem merek, elgémberednek a tagjaim, és nem tudok elaludni, mert közben a fülembe szuszog-muszog, szörcsög, arról nem beszélve, hogy kitúr az ágyból. Szükségem van a pihenésre, hogy másnap mosolygós, türelmes anyukája tudjak lenni. Ez van. Persze az első jópár hónapban egy szobában aludtunk, karnyújtásnyira egymástól, mert így sok minden egyszerűbb volt. Aztán észrevettem, hogy sokszor mi ébresztjük meg őt, amikor lefekszünk aludni, és átkerült külön szobába. Ennek ellenére továbbra is felkeltem éjjel akár háromszor is, és megszoptattam, soha nem hagyom sírni, mert ha éjjel felkel, akkor azt nem véletlenül teszi, hanem valami gondja van. Így aztán nem alszunk együtt, és én így is jó anyának érzem magam.
Nem egyformák a babák igényei sem. Nekünk szerencsénk van, mert a csöppség egészen pici kora óta nem karban szeret elaludni, hanem jelzi ha fáradt, és egyenesen ugrik a karomból a kiságyba. Ott tud jót aludni. Pedig hordoztam, néha még most is, itthon is, de ő szeret az ágyában aludni. Gondolom elég neki az a napi kontaktusmennyiség, ami számára biztosítva van. Bizonyára vannak olyan babák, akiknek ez kevés, egyszerűen többre vágynak, és éjjel is szeretnének a szüleik közelében lenni. Nekik (és a családjuknak) valószínűleg az hozza meg a nyugodt pihenést, ha közös ágyban alszanak. És természetesen van, amikor a szülők igénye a több fizikai kontaktus a babával, és ez is rendben van.
Ahhoz pedig senkinek semmi köze sincs, hogy ezek a családok mikor fogják úgy érezni, hogy változtatni szeretnének. Ha valamelyikük számára terhes lesz az együttalvás (apukákra tessék odafigyelni!), majd változtatnak. Akkor bizony kell is!
Az a lényeg tehát, hogy bátran merjük felvállalni a saját igényeinket, és ne törődjünk mások véleményével!
Mindenkinek jó éjszakát, jó pihenést kívánok!

4 megjegyzés:

  1. Velünk is megtörtént, hogy éjszaka hordoztuk a gyerekeket (olykor egyszerre: a nagyobbikat a férjem, a kicsit én, mert mind a ketten sirtak, vagy egyik felébresztette a másikat). Mikor elfáradtam, magunkhoz tettem az ágyba. A baba megcsendesedett, el is aludt, de én nem tudtam aludni. Attól tartottam, hogy megnyomjuk véletlenül. Ezért nem engedtük, hogy megszokják a gyerekek. Mikor megnyugodtak (pl. elmúlt a láz), visszavittük őket az ágyukba. Viszont hétvégeken, mikor mind otthon vagyunk, még most is szeretnek átjönni reggelente a mi ágyunka. És jól esik a ragaszkodásuk:). Olyan édesek tudnak lenni:)).

    VálaszTörlés
  2. Azt én is imádom, amikor hétvégén fejest ugarnak az ágyunkba! Nyugisan összebújni velük sajna már nem nagyon lehet, mert annyira izgő-mozgók. Azért a hancúrozás sem utolsó :-).

    VálaszTörlés
  3. Kedves Pancsa!
    Máriától találtam ide.
    De jó, hogy van ilyen blog, köszönöm Neked! Rengeteg hasznos/jó tanácsot, ötletet olvasok nálad. Mivel nekem is van egy kis 17 hónapos fiacskám, így ezek a dolgok jól jönnek néha. Tetszik az a szemlélet is, ahogy ezeket megközelíted, talán mert hasonlóan gondolkozom sok mindenről.
    Még csak pár bejegyzést olvastam, de mikor időm engedi biztosan benézek majd még ide.
    Köszönöm!
    Ági

    VálaszTörlés
  4. Pancsa,
    egy beszélgetés indult el a blogomon a Mikulásról. Kiváncsi lennék a te véleményedre is. Örülnék, ha irnál ezzel kapcsolatban egy bejegyzést. Nem tudom, hogy irtál-e már róla, de most hirtelen nem találtam a blogodon emlitést erről.

    VálaszTörlés