Természetesen igyekszem tartani magam, és néha igen nagy erőfeszítések árán, de tudom hozni a megszokott színvonalat, viszont olykor-olykor elszakad a cérna. Igen, én is emberből vagyok, s mint olyan, nem hibátlan. Megvallom, van ebben valami jó is, hogy így van, hiszen egyrészt unalmas lenne, ha hibátlan lennék, másrészt (talán furán hangzik), de ez is egyfajta tapasztalat a gyerekeim számára. Mármint az, hogy anya (vagy egy másik ember) is hibázhat, és nincs mindig a toppon. Hiszen így van ez az óvónéni, tanító néni, főnök, és a majdani partner esetében is. Adódnak helyzetek, amikor a szeretett személy nincs jó passzban, és akkor is boldogulni kell egymással.
A dologhoz persze hozzá tartozik, hogy vannak dolgok, amiket soha, semmilyen körülmények között nem engednék meg magamnak. Ilyen a gyermek megütése, megalázása, becsmérlése, fenyegetése, érzelmi zsarolása, stb. Ez nem történhet meg, mert erre nincs mentség.
Az még "belefér", hogy nincs annyi türelmem, mint máskor, nem hallgatok meg mindent azonnal, hamarabb zavar a hangoskodás, olykor felemelem a hangom. Igen, ezek megtörténnek, de ettől még remélem nem veszítem el a bizalmukat, szeretetüket, hiszen ők nem tehetnek semmiről. És ez fontos!
Ezért mindig meg is beszélem velük, hogy most miért vagyok ideges, feszült, nyűgös, mert nem szeretném, ha magukra vennék. Édesek egyébként, tényleg próbálják megérteni, hogy gondban vagyok.A legkisebb persze még nem értheti, így vele próbálok a lehető legnyugodtabb maradni.
Azért ilyenkor számot vetek önmagammal, és igyekszek a holnaphoz erőt gyűjteni, hogy türelmesebb tudjak lenni mindannyiukkal.
Szeretem nagyon a bejegyzéseidet, mindig várom, mikor lesz újabb :)))
VálaszTörlésÉs lenne egy kérdésem is, ami erről a bejegyzésről jutott eszembe: nagylánykám (3,5) mostanság egyáltalán nem hallgat ránk, hiába kérjük újra és újra, ilyenkor csak a fenyegetőzés jön be :( Mi más segíthetne szerinted? (remélem, nem gond, hogy ide írtam)
Nagyon jó téma Viki, szerintem megér egy külön bejegyzést, így ha nem gond, akkor este válaszolnék rá bővebben.
VálaszTörlésSzerintem is megérne egy bejegyzést. Nálunk is az a helyzet, hogy a fiam (5 éves )valahogy fölénk kerekedett. Azt tudom, hogy nem szabadna hagyni, kell a határ, hogy biztonságot adjon neki az, hogy hiába buli neki a visszadumálás, akkor is kell neki apa és anya, aki mégiscsak fölötte áll és vigyáz rá. Mi igyekszünk, egyre jobban meg a következetesség is, de valamikor mi is elfáradunk és olyankor ez is lazulhat. Előfordul, hogy visszakiabál, "nem érdekelsz", "nem szeretlek", soha többet nem csinálok veled ezt vagy azt stb. és a hugával (2,5)szépen is el tud játszani, de ha nem az van, amit ő akar, akkor simán elereszti a K és P betűs csúnya szavakat. Ordítva. Ilyenkor mit lehet tenni? Dühös, nem tudom az ölembe ültetni és megbeszélni vele. Ha abbahagyta, akkor persze igen, bár szerintem nem fogadja el a magyarázatom. Viszont azt nem akarom hagyni, hogy ordítva ilyen csúnya szavakkal kommunikáljon akár gyerekkel, akár a család felnőtt tagjaival. Idegen környezetben nyuszi amúgy. Szerinted mit tegyek, ha éppen ordít és az tűrhetetlen? Na, most lehet, hogy kicsit elkanyarodtam a témától, de én az ilyen viselkedésektől szoktam nagyon kibukni és nem tudom ilyenkor mitévő legyek.
VálaszTörlésRendben, Dóri, akkor erre is visszatérünk, mert biztos nem vagy ezzel a problémával egyedül. Pár nap türelmet kérnék tőled.
VálaszTörlésJó neked,hogy ilyen természeted van!Én küszködöm,mert bizony sokszor elbukom a türelmetlenségem következméynei miatt.Nem,nem ütöm én sem a gyerekem,de hajlamos vagyok pl olyanokra,hogy:HA nem csinálod ezt meg,akkor nincs több édesség!- vagy ilyenek.Persze próbálok ilyenkor olyanokat mondani,amit be is tudok tartani.Pl. ha nem eszik főtt ételt ebédre,akkor nincs nasi.Vagy ha kiszalad kabát nélkül ebben a hidegben,akkor ..nem tudom..Bénázom.No,de ezen dolgozom a pszichológusommal is.
VálaszTörlésUi:Tök,jó,hogy írsz blogot!!!
Kata, az remek mego., hogy ha nem eszik főtt kaját, akkor nincs nasi. Ezt érhetően el lehet neki magyarázni, hogy miért logikus.
VálaszTörlésHa kiszalad hidegben, akkor gyorsan szaladjon is vissza kabátért ("Hahó, kabát!" - felkiáltás elég), vagy készíthetsz egy nagy táblát, amire egy télikabát van festve, és azt fellógatod az ajtóra belülről, hátha akkor nem felejti el.
Kösz a választ Pancsa és az ötletet is. Én tegnap annyira ideges voltam a kiszaladása miatt,hiszen előtte héten volt beteg,én meg egyszál melltartóban és bugyiban voltam-éppen öltöztem-,hogy bizony rásóztam a popójára.Persze ennek sem volt semmi értelme,mert meg sem érezte szerintem. Úgy tapasztaltam,hogy ha elbeszélgetek vele iylen esetben,az hatásos,még akkor is,ha ezt morgolódva,idegesen,esetleg emelt hangon teszem.
VálaszTörlésSzép napot nektek!