Bizony, még én is emlékszem mikor legidősebb gyermekem óvodába indult. Nem volt már olyan picike, hiszen majdnem 4 éves volt, én mégis nagyon izgultam.
Kedves, szimpatikus óvó nénik várták, de milyen az anyai szív, természetesen nehezen engedi el féltve őrzött kincsét.
Igyekeztem persze nem mutatni, hogy izgulok, és a kisfiam jól érezte magát a csoportban, így eleinte nem is volt gond. Majd pár nap után megértette, hogy mostantól rendszeresen kell ide járnia, és bizony 1-2 napig nehzebben indult el befelé a többiekhez.
Nagyon nehéz volt megállnom sírás nélkül, de összeszedtem magam, és egy gyors, vidám búcsút vettem tőle (legalábbis igyekeztem), majd a lépcsőkön lefelé már folytak a könnyeim. De ezt ő már nem látta, és ez volt a fontos. Andi néni és Klári néni addigra lefoglalták, így nem is volt ideje a bánatával törődni.
Nehéz tehát elengednünk a mi kis kincseinket, de mindenképpen jót teszünk velük, ha megmutatjuk nekik, hogy a világ oly tágas, és sok-sok felfedeznivalót rejteget számukra.
Gyermekünk óvodakezdését nagy mértékben befolyásolja, hogy mi magunk mennyire vagyunk felkészülve erre az elszakadásra. Ha még nem, akkor szinte egészen biztos, hogy a gyermek sírva megy majd oviba, esetleg reggel rosszullétei lesznek, ill. nehezen illeszkedik be a csoportba.
Azonban, ha mi úgy tekintünk az óvodára, mint a mesék, játékok, és csodás élmények gazdag tárházára, akkor ezt látja majd benne a mi kis kincsünk is.
A téma mindenképpen folytatást igényel, így legközelebb arról szeretnék írni, hogy miként könnyíthetjük meg kicsi gyermekünk számára az óvodakezdés időszakát, ill. milyen nehézségekre számíthatunk.
Nálunk most fog Vitya beszokni. 4 lesz és én már most hiányolom otthonról, pedig csak fél nap fog járni.
VálaszTörlésTalán a beszokás könnyű lesz, hisz egy hétig közösen jártunk tábori oviba, így már ismeri az óvónéniket és van helyismerete.
Kérdésem viszont így is van: Vajon jó, hogy a testvérek egy csoportba járnak? Olvastam ilyen-olyan véleményt is.
Az én gyermekeim nagyon változóan fogadták az oviba járást. Mi csak 5 évesen adjuk őket oviba, de így is volt olyan fiam, aki meg akart szökni (meg is szökött míg az apukája beszélt az óvónénivel), de egy hét alatt minden rendeződött. Volt, amelyik vissza se nézett rám és nem volt végig gond vele. Most megy a Balázs oviba, de nem ő van izgalomba tőle, hanem én. Nehezen válok meg tőle. Nem is akartam, hogy menjen, de több szakember javasolta, hogy mégis mennie kellene. Milyen nehézségekre számíthatunk? Rengeteg nehézség van egy oviban, pl. ha a nevelő nem úgy gondozza a gyereket, ahol az elvárható tőle. Mi pont átéltünk ilyet és egész éveben a Bence nem akart beszélni és nem is beszélt. Ezért még egy évet járattuk, mert nem akartam ilyen körülményekből átengedni egy nehezebb körülménybe. A másik, hogy csoportot és óvónénit váltottunk. Ez bejött, mert a másik csoportban az év elejétől kezdve beszélt. Nagyon sok nehézség van az oviba, de még nehezebbek az iskolába. Itt már jelen van az agresszió, a durvaság, a megaláztatás, a fenyegetés. Ebben is volt részem, tanárral is és gyerekkel is. Sikerült mindent elintézni kulturáltan és személyes beszélgetéssel. Mindenki tudta utána, hogy mi a dolga és mit szabad, mit nem. Talán nagyon sokat írtam, volna is még, de nem hiszem, hogy pont erre vágytok. Sok jót az ovihoz és zökkenőmentes évet. Üdv. Mária
VálaszTörlésLau is most lesz ovis,de mi már nagyon várjuk mindannyian ezt, rajta annyira látszik,hogy kell ez neki, de azért így is féltem kicsit :)
VálaszTörlésEz teljes mértékben így van, de én azért hozzátenném azt is, hogy szerintem nem kell se magunktól, sem a gyerektől elvárni, hogy " könnycseppmentesen" megússzuk a dolgot. Ez hihetetlenül nagy lépés szülőnek, gyereknek egyaránt. Nálunk a kisebbik bölcsit kezd idén,a nagyobbik pedig már a második oviját tapossa a bölcsi után, így mindenféle intézményt és hozzáállást tapasztaltam. Olyan is volt, hogy nekem nem tetszett az ovónéni, és a fiam imádta, szóval tényleg bármi lehetséges.
VálaszTörlésTesó csoporttárs nálunk volt az oviban és dicsérték a szülők. A vegyes csoportokban a korosztályok általában "összerázódnak" szóval nem kell félteni a nagyot sem, hogy a kicsi rajta fog lógni. Inkább ő a biztonsági háló a kicsinek, hogy nincs egyedül, de a csoportban elvannak ők a hasonszőrűekkel.