Amikor azt hallom, hogy egy családban a szülők válni készülnek mindig összeszorul a gyomrom. Igen, értük is aggódok, a gyerekekért is, és megvallom átvillan rajtam a gondolat, hogy "Ugye velünk ez nem történhet meg?"
Márpedig egyre több helyről hallom, és tapasztalom, hogy szinte egyik napról a másikra eltűnik az egyik fél a kapcsolatból. Vajon tényleg ilyen hirtelen születnek meg ezek a döntések? Nem valószínű. A mélyben már régóta érlelődnek, majd sokszor egy aprócska esemény is elég ahhoz, hogy felszínre kerüljenek.
Legtöbbször az apa lép ki a családból, de egyre gyakrabban az anyák is mernek változtatni.
De miért? Az eddigi tapasztalataim alapján az fogalmazódott meg bennem, hogy a kilépő felek valójában szeretik a családjukat, sőt egykor a párjukat is nagyon szerették, de most azzal a SZEREPPEL, amelyben jelenleg élnek nem elégedettek. Másra vágynak. Több szabadságra, szenvedélyre, függetlenségre, amiből egy kisgyermekes családban olykor valóban kevesebb jut. Egy gyermektelen, fiatal "harmadik" személy azonban könnyedén tudja nekik mindezt nyújtani. Tehát azt kell mondjam, az elhagyó fél nem csak a párját hagyja el, hanem az egész családját, az addigi életét. Ezt csak azért írom, mert sokszor mondja a lelépő fél a gyerekeinek: "Apa csak anyát hagyja el, de titeket nem!". Nos, tisztelet a kivételnek, de azt hiszem ez leggyakrabban nem így van.
Mi vezethetett idáig? Ill. Mit tehetünk, hogy megóvjuk a párkapcsolatunkat? - Hamarosan ezekről is szeretnék majd írni.
Most azonban egy játékra hívlak Téged, kedves olvasóm! A feladat, hogy írd össze, hányféle szerep tölti be az életedet! Érdemes jól átgondolni, mert gyakran nagyon sokféle szerepünk van, pl. anya, társ, szerető, házvezetőnő, testvér, keresztanya, barát, dolgozó nő, munkatárs, szomszéd, diák, stb. Ha kész van a lista, minden szerep mellé írd oda, hogy jelenleg az életed hány százalékát teszi ki, majd zárójelben tüntesd fel, hogy vágyaidban hány százalékot tenne ki az adott szerep. Ha valahol nagy az eltérés, azon érdemes elgondolkodni. Jó mulatást!
Én szeretnék játszani. A párkapcsolat az amiért nap, mint nap tenni kell. Megszerezni könnyű, megtartani nehezebb..
VálaszTörlésszia! Most az a kérdés, hogy ide írjam a mondandómat, vagy a saját blogomba???
VálaszTörlésHa ide az se baj. Üdv. mária
Mária, megköszönöm, ha ide írod! Üdv. Pancsa
VálaszTörlésHát én egyszer a férjemnek írtam, le a listát a szerepköreimről. Én osztályzatokat adtam maganak mellé. Volt, hogy meg voltam elégedve egy kettessel, de másik funkciómban nagyon zavart az alacsony osztályzat. Aztán erről lehetett beszélni. Nem írnám ide, mert elég privátnak gondolom a témát.
VálaszTörlésKedves Kriszta! Ez is egy nagyon érdekes önismereti feladat, amit Te kitaláltál, köszi, hogy megosztottad velünk! Én is úgy gondoltam, hogy mindenki a maga számára készít csak listát, hiszen ez valóban magánügy.
VálaszTörlésAzt gondolom, hogy senki sem születik szülőnek, férjnek/ feleségnek. Ez is lecke az életünkben csakúgy, mint a felnőtté válás, csak nem szívesen gondolunk bele, hiszen mi már nagyok vagyunk, nekünk nem kell ilyen házi feladat.
VálaszTörlésFérjem nyűgös, hogy néha ha vitatkozunk, akkor kibékülésként annyit kérdezek csak, hogy megbántad-e, hogy engem választottál. Szerencsére eddig mindig nemleges volt a válasz, meg az, hogy hogy kérdezhetek ilyet.
Viták vannak, jó ha vannak, az élet sosem egyértelmű válaszokról szól. A veszekedések, hát néha előfordulnak (nem a gyerekek előtt), de ami a lényeg: Ki kell ereszteni a fáradt gőzt, de tudni, hol a határ, és nem megbántani a többieket.
A legfontosabb példát mutatni, és megtanítani a gyerekeinknek is, hogy a választásaik, döntéseik mögött ki lehet, és ki is kell tartani.