2009. augusztus 22., szombat
Milyen a valódi segítség?
A minap történt, hogy gyermekeim henna tetoválást szerettek volna kérni a bőrükre. Az én drága középső fiam azonnal tudta, hogy ő gyíkot szeretne, s azt is, hogy a sok közül melyiket. Mindig ilyen könnyen és gyorsan dönt, pontosan tudja, hogy mit szerete. Ennek van előnye, és hátránya is :-).
Legidősebb gyermekem hezitált, mint mindig. Rendkívül nehezen dönt. Apróságokon képes órákig, napokig vívódni. Nagyon jól ismerem ezt az érzést, én is ilyen vagyok, és megvallom piszokul zavar.
Szeretném, ha ő felnőtt korában már rutinosabban hozná meg a döntéseit. Mikor segítek azonban neki? Ha helyette döntök? Mert sokszor kéri, és bevallom néha sokkal könnyebb, egyszerűbb megoldás lenne. De ellenállok, mert azt gondolom azzal sokkal többet segítek neki hosszú távon, ha inkább megtanítom arra, hogy milyen apró trükkök, módszerek segítenek a döntéshozatalban, mintha helyette választok. Így a döntés a sajátja, másrészt meg kell tanulnia, hogy később sem adhatja át a felelősséget másoknak. Ha döntünk, annak súlya van.
Egyébként már sokat fejlődött az én kisfiam. Régebben az öccsét kérdezte meg reggelente, hogy melyik pólóját vegye fel. Ma már elmondja, hogy rájött, ez nem is olyan jó, hiszen nem mindig tetszik neki az öccse választása. Nos, remélem haladunk...
Ja, és, hogy kerek legyen a történet: végül emellett a gyönyörű skorpió mettett döntött, egészen rövid idő alatt!
Címkék:
döntéshozatal,
nevelés,
önállóság,
önbizalom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia! Én elkövettem ezt a hibát, döntöttem(/sőt a család minden tagja úgy érezte, ez a legjobb segítség) a kisebbik lányom helyett. Sajna tizen év után jöttünk rá, hogy ez mennyire nem jó. És ami miatt ide írtam, az csak azért van, mert szeretnélek egy aprósággal kiegészíteni. A másik lányomnak sem volt jó ez a helyzet - erre is csak utólag jöttem rá... Ugyanis, ő úgy érezte, hogy vele senki nem törődik - hiszen mindig minden "döntéshelyzetben" a hugát ugráltuk körül, őt próbáltuk terelgetni.
VálaszTörlésErről a dologról még sosem olvastam máshol, pedig nagyon fontos lenne, hogy mások - ha már nekem így sikerült -ne essenek ebbe a hibába!
Magdi, nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a tapasztalatodat! Őszintén megmondom még nem is gondoltam át, hogy a másik gyermekre milyen hatással van a dolog.
VálaszTörlés