Óvoda, óvoda, a mi kis manónk jár oda... 1. A vegyes életkori csoport

Igaz, nekem most éppen nincs óvodás korú gyermekem, de még lesz! :-)
Az előző bejegyzés kapcsán érkezett megjegyzéseitek azonban újabb gondolatokat ébresztettek bennem a témával kapcsolatban.
A vegyes életkori csoporttal kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy sokaknak ellenérzései vannak. Az én gyerekeim ilyenbe jártak, így megosztom veletek a benyomásaimat.
Először is nem kell óvónénit és/vagy csoportot váltani. Ez nekem fontos szempont volt, mert szerintem a kisgyermek életében az állandóságnak nagy szerepe van. Ha kiscsoportban vált, az azért nem jó, mert mire éppen megszokja a közösséget, az óvónőket, akkor kezdheti elölről. Ha pedig nagycsoportosként csöppen be majd egy új csoportba, akkor szintén sok idő elmegy azzal, míg beliieszkedik, holott szüksége lenne egy nyugodt évre a suli előtt.
Másik nagy előnye, hogy egy időben nem 30, hanem csak 6-8 kisgyermek szokik be a csoportba, így az óvónők jobban tudnak rájuk figyelni, őket segíteni.
Ugyancsak előnye, hogy megtanulják, hogy számíthatnak a társaikra, s később ők maguk is segítőkké válhatnak.
Nagyon tetszett, hogy nem mindig 30 egyforma rajzocska volt kirakva, hanem mindig többféle alapanyag, eljárás közül választhatott a gyermek, és bizony sokszor koránál magasabb szintű játékokat, technikákat is kipróbálhatott.
Az óvónőktől azonban jóval nagyobb rutint, felkészülést kíván a vegyes életkorú csoport. Néha nehéz a nagyokkal foglalkozni, mert a kicsik zajosak. A mi óvodánkban szuper dolognak tartottam, hogy a vezető óvónő heti egyszer az összes nagycsoportos korú gyermeket levitte a tornaterembe, és ott tartott nekik külön foglalkozást, persze azon kívül, amit a saját óvónőjük tartott.
El ne felejtsem említeni, hogy a vegyes csoportba testvérek együtt is járhatnak, ami sokak számára előny. Azért ha van választási lehetőségünk, hogy azonos vagy külön csoportba írassuk gyermekünket, akkor érdemes átgondolni a dolgot. A gyerekek személyisége nagyon fontos tényező.
Én külön csoportba írattam őket, és ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Nem akartam, hogy egyiket vagy másikat jobban szeresse az óvó néni, és azt szerettem volna, ha mindegyik önállóan illeszkedik be a csoportba, nem pedig a testvérén keresztül (már ha ez így érthető). Arról nem is beszélve, hogy így otthon még tudták egymás társaságát élvezni :-).
Természetesen épp így megvannak az előnyei is a közös csoportnak. Ha szorongóbb gyermekekről van szó, akkor biztosan előnyös, hogy támasznak ott vannak egymás számára. És egyszerűbb a szülő dolga is az öltöztetéskor, szülői értekezletre járáskor, stb. :-).