2010. szeptember 20., hétfő

Bölcsőde-, óvodakezdés - Nos, ez sem könnyű

Egyik kedves olvasóm írta, hogy gyermeke most kezdte az óvodát (bölcsi után), s bár "egy nap alatt beszokott", nem minden felhőtlen.
Azt hiszem azoknak a gyerekeknek valóban sokkal könnyebb beszokni az óvodába, akik előtte bölcsibe jártak, hisz már megtapasztalhatták, hogy akkor is jól érezhetik magukat, ha anyától távol vannak, s a szülő mindig jön értük, nem hagyja őket örökre magukra. Másrészt egy újfajta napirendet is megszoktak, és a társak, a gondozónők jelenlétét.
Mégis azt kell mondjam, hogy egy nap alatt csak látszólag szokik be egy gyermek egy új környezetbe. Még akkor is, ha nem sír, eljátszik a többiekkel, és azt mondja nyugodtan otthagyhatjuk őt.
Gondoljunk csak bele, ha mi munkahelyet váltunk, akkor nekünk is kell egy bizonyos idő, míg otthonosan mozgunk az új terepen, s egy picivel még később már felszabadultan, jól érezzük magunkat.
Ha valami gond felmerül, az annak a jele, hogy még nem szokta meg a kicsi ezt az új helyzetet.
Nagyon sok kisgyermeknél tapasztaltam már, hogy az új környezetben nem akarnak pisilni, kakilni, vagy éppen enni. Nem olyan ritka jelenség ez, s még azt hiszem a bizalmatlanság jele. Nem tudnak még annyira megnyílni, annyira kitárulkozni az új környezetben.
Különösen gyakori ez akkor, ha a gyermek életének más területein is változás állt be, ami az ő biztonságérzetét megingathatta (költözés, válás, kistestvér születése, betegség, haláleset a családban, stb.)
Mindez nagyon ijesztő a szülők és óvónők számára, hiszen a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítéséről van szó, az egészsége van veszélyben.
Mégis azt kell mondjam, hogy akkor teszünk a gyermekkel a legjobbat, ha rábízzuk ezt a dolgot.
Hogy mondhatok ilyet? Nos, tapasztalatom szerint, ha "ügyet", "problémát" csinálunk az alapvető szükségletek kielégítéséből (evés, ürítés, alvás), akkor nagyon kitolunk a gyerekkel is és magunkkal is, mert igen valószínű, hogy hosszú évekig elhúzódik, s elfajul a porbléma. A fizikai gondokra ráépülnek a lelki terhek, amiktől még nehezebb megszabadulni.

Hogyan is alakul ki az "ördögi kör"? Az én fejemben ez valahogy így áll öszze:
Először a gyermek produkálja a tünetet (nem eszik, nem pisil, stb.). Erre a szülő megijed, s próbál a lelkére beszélni (először szépen, finoman), de ez nem használ, mert a kicsi még nem érzi magát olyan biztonságban, hogy ennyire megnyíljon, nem megy a dolog. A szülő kezd bepánikolni, hogy ez így nem mehet tovább, mert gond lesz a gyerek egészségével, s minden elképzelhetőt bevet (könyörgés, ígéret, szidás...). Erre a gyerek mégjobban bezárkózik, megijed, hogy már a szülő sem az ő pártján áll, nem érti meg őt, s ettől még rosszabbul érzi magát, persze a tünet egyre csak fokozódik. Itt már elkezdődött a lelki terhek felépítése is.
Mindennapossá válnak a "Pisiltél/kakiltál az oviban?" c. kérdések (esetleg "Megint bepisiltél/bekakiltál?" hiszen nem lehet a végtelenségig visszatartani), már a szomszéd néni is tud a problémáról, s ő is kérdezget, próbál "segíteni", s a végén másról sem szól az este, mint a problémáról, a veszekedésről.
Arról nem is beszélve, hogy egy idő után észreveszi, hogy ez a dolog nekünk mennyire kellemetlen, mennyire bánt, s ezzel egy ütőkártyát adunk a kezébe, amivel "büntethet", "zsarolhat" bennünket, és meg is fogja tenni.

Na jó, ha ez nem megoldás, akkor mégis mit lehet tenni? - kérdezitek most bizonyára.
Mivel azt már biztosan tudom, hogy a fönti út nem járható, így valami egészen mást javaslok. Nagyon nehéz lesz megtenni, de őszintén hiszek benne, hogy segít. Rá kell bízni a gyerekre, hogy ő milyen tempóban akar és tud megnyílni. Ez alatt azt értem, hogy nyugodtan beszéljük meg vele, hogy: "Látom, még nincs kedved itt pisilni (kakilni, enni, stb.) az oviban. Nem baj, rendben van ez így. Én rád bízom, majd ha Te úgy érzed, akkor itt is megpróbálhatod a többiekkkel együtt, nem siettetlek" Tehát időt kell neki adni, és ebben nagyon fontos, hogy az óvónőket (és dadusokat) magunknak partnerként megnyerjük. Csak akkor működhet a dolog, ha mindenki a ráhagyás elvét képviseli.
Lehetőleg ne faggatózzunk, hogy sikerült-e ma már az oviban pisilni, enni , inni, stb.! Szóba se kerüljön ez a téma! Az óvónőkkel se vitassuk ezt meg a gyerk füle hallatára!
Ha mondjuk a gyerek nem eszik, akkor mindig kapjon ő is egy keveset a tányérjába, persze rábízva, hogy abból mikor és mennyit eszik. Akár a mosdóba is kimehet a többiekkel, akinek ürítési gondjai vannak, csak nem kell ráülnie a wc-re.
Mindig figyelni kell a gyerek reakcióit, tempóját, s aszerint rugalmasan alakítani a körülményeket.

A legfontosabb tehát a bizalom, hogy rá merjük bízni a döntést, hogy mikor nyílik meg az új környezetben. Nem könnyű. Ha megérzi, hogy aggódunk, akkor nem is fog működni.
Annyi kis trükköt bevethet a szülő, hogy ha meg tudja oldani, hogy nem egész napra adja a gyereket az intézménybe, akkor ugye hamarabb kerül a kicsi a biztonságos környzetbe - haza, ahol gyorsan kielégítheti alapvető szükségleteit, ami biztosan jobb az egészsége szempontjából.

Én azt hiszem pár hét alatt ezeknek a gondoknak meg kell szűnnie, s ha nem, akkor mindenképpen javaslom a gyermekpszichoógus felkeresését. Szintén fontosnak érzem a szakember segítségét olyan esetekben, ahol nem csak az óvoda,- bölcsődekezdés okozza a nehézségeket, hanem egyéb érzelmi biztonságot veszélyeztető körülmények is fennállnak (kistesó születése, költözés, betegség, haláleset, válás, stb.).

13 megjegyzés:

  1. Nagyon jó írás, elemünkbe vág! :)
    Nálunk minden rendben, Tardos nagyon profi óvodás lett, csak éppen itthon nem lehet ráismerni, annyira rendetlen lett!

    VálaszTörlés
  2. Orsi, úgy örülök, hogy Tardival minden rendben! Egyébként egy kis rendetlenség talán rá is fért! :-)

    VálaszTörlés
  3. Mi is most szoktunk ár bölcsődéből óvodába. És megnyugtattak hogy a bölcsiseknek nem si kell beszokni. A valóság az hogy kellett neki, egy hét telt el és még mindig érezni a bizonytalanságot, ahogy megtorpan a bejáratnál és azt mondja, hogy anya hiányozni fogsz. A második nap az óvónénik azzal jöttek, hogy nagyon akaratos és szándékosan ellenszegül mindenféle szabálynak. Hát eléggé ledöbbentem, de ahogy reméltem csak egy napig tartott és utólag az óvónénik is belátták, hogy kár volt "megijedni" tőle. Az alvás még mindig nem megy jól, sokat mocorog, de a bölcsiben is nehezen aludt el kezdetben.
    Örülök hogy nem az evéssel, kakilással, pisiléssel adódtak problémák, mert abból már volt részünk a szobatisztaságra-szokás időszakában.Egyszerűen eldöntötte, hogy ő nem akar kakilni, mert az büdös, és persze napokig való visszatartás után még fájdalmas is volt. Hála istennek túl vagyunk ezen, és már csak emlék. Persze ha sikerült az mindig a bugyiba, de cseppet sem bántuk:)sőt pelust is tettem rá, hátha abba szívesebben. elmondtam neki,mindenkinek büdös a kakija, megmagyaráztam miért és hogy ez természetes, és amikor kedve van bilibe vécébe kakilni akkor szóljon és segítek, és egyszer eljött az a nap is, utána akkora örömét lelte benne hogy napi 5-ször megismételte, s bár a lelkesedés alábbhagyott és csak napi egy két kakilás van, probléma azóta sem volt ez ügy körül.

    VálaszTörlés
  4. Bizony igazad van, Márti, ezek a kismanók olyan sok fejtörést tudnak okozni, hogy csuda! Olykor rendesen próbára teszik az ember kitartását, humorérzékét, kreativitását. De legalább nem unatkozunk :-)!!
    Örülök, hogy azért nálatok minden jól alakult!

    VálaszTörlés
  5. Mi is pont ebben a cipőben járunk. A kisfiam most szokik a bölcsődébe, ráadásul én meg már dolgozom és csak este 6 körül érek haza, így szegényre több teher is rakódik.
    Nála úgy jött ki a szorongás, hogy először nem evett ott, de erre én azt mondtam, hogy éhen biztosan nem hal, majd csak eszik ha akar. Így is lett, ezzel most már nincs is probléma.

    Viszont most meg a bölcsis társait kezdte el harapdálni(itthon is előfordul még midig, bár ritkán).Ez is lehet egy tünet, hogy még nem szokott meg ott teljesen? Mennyire kell ezzel foglalkoznom?
    Annyit mondtam egyelőre a gondozónőknek, hogy ezt rájuk bízom, rendezzék el ott, szóljanak rá ha ezt csinálja vagy próbálják megakadályozni.
    Tehetek én még valamit?
    Remélem, idővel ez is elmúlik, hiszen közösségbe került, ahol meg kell tanulnia a társakkal is együttműködni.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Ági!

    A harapás annak a jele lehet, hogy egyrészt most 8-10 kisgyermekkel kell osztoznia a gondozónők figyelmén, másrészt természetesen a játékokon is. Nem beszélve arról, hogy a csoporton belüli "ragnsor" is most alakul.
    Nagyon jól tetted, hogy a gondozónőkre bíztad a helyzet megoldását, én azt hiszem, hogy nincs arra szükség, hogy amikor este 6-kor hazaérsz, akkor is "szidással" töltsétek a lefekvésig hátralévő kis időt.
    Szerintem nyugodj meg, minden rendben lesz!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon,nagyon,nagyon köszönöm a választ! :) Eddig sem próbáltam eröltetni nekia dolgot,de beszéltem róla,hogy miért jó ha eszik (vitamin,hosszú lesza haja stb.),de akkor ezt is hagyom. Az ürítést nem nagyon szoktam firtatni.Egyszer mondtam neki,hogy féltem a pocakját,hogy megfájdul,de azt hiszem erről nem igazán szoktunk Bettivel beszélni,mert itthon minden oké ezzel. De köszönöm a megnyugtató választ,és minden tanácsot!Nagyon hálás vagyok.KÖSZÖNÖM!♥

    VálaszTörlés
  8. Szia Kata!
    Nagyon örülnék, ha beszámolnál majd pár hét múlva, hogy hogyan alakultak a dolgok nálatok.
    Addig is szorítok Nektek!
    Üdv: Pancsa

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok
    Harmadik kislányom most készül bölcsődébe. Azt szeretném kérdezni, nem zavarom-e meg, ha a beszokás idejét együtt töltjük a bölcsődében? Esetleg valakinek vannak tapasztalatai e téren? Nagyon örülnék ha megosztanátok velem a véleményeteket. Előre is köszönöm.

    VálaszTörlés
  10. Szia Timi!
    Bocsi, csak most láttam a bejegyzésed. Tulajdonképpen nem egészen értem a kérdésed, hiszen a beszokás éppen erről szól, hogy nem kell az első perctől fogva vadidegenekkel egyedül maradnia a kicsiknek, hanem van egy klassz folyamatosság a dologban. Ahogy egyre jobban megismeri a helyszínt, a nevelőket, a társakat, s egyre biztonságosabban mozog az új térben, úgy szépen visszahúzódhat a szülő, s végül a gyermek bizalma kialakul, s már nélkülünk is szívesen ott marad.
    Szerintem fontos, hogy valóban szépen, fokozatosan igenis visszahúzódjunk, és közben érzékeltessük a kicsivel, hogy bízhat a nevelőkben, hozzájuk fordulhat, ha valami gondja, öröme van.
    Remélem még tudtam segíteni.
    Üdv. Pancsa

    VálaszTörlés
  11. Sziasztok. Az en lanyom most kezdte az ovodat; bolcsibe nem jart. Minden reggel surgetett, h menjunk mar, indulni akar. Hetfon 1 orat toltottunk ott kozosen, kedden mar ott hagytam 45 percre, szerdan ebed elott mentem erte, csutortokon es penteken ebed utan. Nagyon joleljatszik, enekel, babazik de ebedelni nwm akar. Meg sem kostolja. Penteken ahogy leultettek a gyerekeket ebedelni, o elkezdett sirni, es deltol negyed1-ig csak sirt. Kiult az ajto ele es ott vart potyogo konnyekkel. Majd negszakadt a szivem! Azt mondta az ovono, hogy ha nem fog enni, akkor nem aludhat ott. Nekem viszont egy het mulva kezdenem kell az uj munkahelyemen. Mit tegyek? Elore is koszonom!

    VálaszTörlés
  12. Az most derult ki, hogy az ovono rakiabalt ebed kozben, hogy ne hisztizzen es kiultette az ajto ele.

    VálaszTörlés