Első napok az óvodában

Bizonyára nagy izgalomban teltek el az első napok az óvodában kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A sok új játék, a kevdes óvónénik remélem elbűvölték a kismanókat, és mindenki jól érezte magát. Igen, a 3-4 éves gyermekek többsége várja már az óvodát, szeret gyerekek között lenni.
Az első napokban ritkán van "gond", hiszen az újdonság varázsa magával ragadja gyermekeinket. Eljön azonban az idő (úgy két hét elteltével), amikor a kicsi felfedezte, kipróbálta a játékokat, megismerte a csoporttársait, és kezdeti lelkesedése csökken egy kicsit. Ilyenkor ébred rá, hogy "ez már mindig így lesz", azaz óvodába kell járnia. Ilyenkor előfordulhat, hogy nem akar esetleg óvodába menni, s ki-ki vérmérséklete szerint tiltakozik is. Nincsen ezzel semmi baj, tudjunk róla, hogy ez természetes dolog, és pár napon belül el fog múlni. Biztassuk a gyermeket, és szeretettel, de határozottan álljunk ki amellett, hogy az óvoda jó hely, és ő mostantól oda jár. (Persze, ha meggyőződtünk arról, hogy az adott csoport nem gyermekünknek való, és van rá lehetőségünk, akkor ne habozzunk váltani!)
Ha sír a kicsi az elváláskor, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy rosszul érzi magát az oviban. Inkább az elválást siratja, az anyával otthon töltött éveket sírja vissza. Nincs ezzel semmi gond, ez egy életszakasz lezárása. Érdemes délután vagy másnap megkérdezni az óvónőt, hogy meddig sírt, s utána sikerült-e feloldódnia. Legtöbbször csak néhány percig tart a sírás, utána önfeledten játszik a gyermek. Nagyon megnehezítjük azonban a dolgát, ha mi is elpityeredünk. Sokszor az apukák könnyebben elválnak a kicsitől, ilyenkor talán jobb, ha ők viszik reggel oviba.
Akinek az édesanyja otthon van a kicsi testvérével, annak nehezebb dolga van, hiszen tudja, hogy az anyunak nem kell munkába mennie, és ő is vigyázhatna rá. Érdemes ilyenkor hangsúlyozni azt, hogy az óvodás gyermek már "nagy", és ennek előnyeit kidomborítani. Lehetnek kiváltságai, új szerepei, stb.
Az sem ritka, hogy a régóta szobatiszta gyermek átmenetileg újra bepisil, bekakil. Tekintsük ezt természetesnek (mint ahogy az is), úgy hamarabb elmúlik. Ha szekáljuk vele a gyermeket, akkor súlyosbodhat a probléma. Nem kell megijedni, az óvónők is fel vannak erre készülve. A változástól (pláne, ha az élete más területeit is érinti) kicsit megbillent a gyermek lelki egyensúlya, biztonságérzete, és ez az oka a korábban már túlhaladott fejlődési szintre való visszacsúszásnak. Sok-sok szeretettl, türlemmel segíthetünk gyermekünknek a kezdeti nehézségek átvészelésében.
A hétvégék, szünetek után gyakran nehezebben indul el a kis óvodás. (Valljuk be néha velünk is így van ez hétfőnként!) Idővel azonban megszokja a hétköznapok és hétvégék váltakozását, és az újdonsült barátságok is csalogatják majd be a csoportba. Megszokja az óvodai életet, egyre önállóbb lesz, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy délután hosszasan kell rá várakozni, míg befejezi a játékot, és elbúcsúzik a társaitól. Igen, "nagyfiú/nagylány" lesz belőle :-).