Biztosan több helyen is olvastátok már, hogy ne a gyereket minősítsük, hanem a viselkedését. Tehát ahelyett, hogy "Rossz vagy!, Buta vagy!, Rendetlen vagy!..." mondjuk inkább: "Az rossz, ha megharapsz, mert fáj nekem., A cukorkákat szétdobálni butaság., Micsoda rendetlenség van ebben a szobában!...".
Mondani persze könnyű, hogy ezt így kellene csinálni, de alkalmazni olykor elég nehéz. A megszokás nagy úr, és könnyedén kicsúszik a szánkon a régi mondás, de nem kell megijedni, fog az menni, csak gyakorolni kell! Az már félsiker, ha észrevesszük magunkat. Ha pedig belejön az ember, akkor rutinból jönnek majd a megfelelő szavak, kifejezések.
Miért is olyan ártalmasak ezek a negatívan minősítő megjegyzések? Álljon itt egy példa, amin bizony magam is meglepődtem. Még pályám kezdetén járt hozzám egy felső tagozatos fiú, és kértem, hogy soroljon fel magáról 3 jó tulajdonságot. Azt felelte, olyan nincs neki, és elkezdte sorolni (szinte végeláthatatlanul) a rossz tulajdonságait. Először azt hittem csak viccel, vagy nagyon félvállról veszi a dolgot, hisz elég vagány srác volt, gondoltam biztos tud magáról mondani valami jót is. Aztán ráébredtem, hogy komolyan gondolja, hogy ő ízig-vérig "rossz". (És ezt büszkén vállalta, hiszen jót nem tudott mondani magáról, akkor legalább legyen piszkosul rossz.). Egyszerűen azonosult azzal a sok negatív cimkével, amit a környezete ráaggatott. Pedig valójában nagyon értékes gyerek volt.
Sokszor azt hisszük, hogy egy-egy viccesnek szánt megjegyzést félvállról vesznek a gyerekek. Pedig halálosan komyolan veszik, főleg, ha azok a szüleiktől érkeznek. A gyerek olyanná válik, amilyen tükröt tartunk eléje. Érdemes ezt komolyan venni.
Ha már a tükörnél tartunk, az is igaz, hogy gyermekeink tükörként mutatják nekünk, milyenek is vagyunk, hogyan beszélünk, stb. Ma a kicsi fiam és a legnagyobb tesója játszottak a szobában. Egyszer csak hallok valami nagy puffanást, zörgést, majd a nagy fiam hangját: " Jaj, Domi, most nagyon csúnya dolgot csináltál!" (Mint kiderült lerombolta bátyja legújabb építményét.) Bevallom jót mosolyogtam magamban, mert édes volt ezt az ő szájából hallani, másrészt anyai szívemnek igazán jó érzés volt, hogy nem azt kell hallanom: "Buta vagy!, Csúnya vagy!", netán: "Rossz vagy!".
Azt már csak nagyon csendben, "lábujjhegyen" mondom, hogy nem csak a gyerekeinkkel lehet így kommunikálni. Érdemes kerülni a többi ember negatív minősítését is (különösen a családtagokét), mert nagyon sokat változhat a kapcsolatunk.
Nos, kalandra fel! S ne feledjétek: Gyakorlat teszi a mestert!
Köszönöm ezeket a tanácsokat! Most különösen jól fog, amikor a kislányommal kezdünk belerázódni az iskolai életbe (elsős). Nem használtam vele durva szavakat, de tegnap már éreztem, hogy a türelmem kezd a végéhez érni... 2 órát csináltuk a házi feladatokat, azután pedig a román szavak tanulása. Jó hogy jön a hétvége:). Azt hiszem, már ő is fáradt, nem csak mi.
VálaszTörlésHát nagyon vigyázni kell az már biztos. Nekem is volt olyan, ami a gyerek szájából olyan édesen hangzott. Sokszor van nálam is, hogy elhagy a türelem, pedig milyen sokat kívánnak az egészségen kívül türelmet is a sok gyerekhez! Minden nap tanítom nekik, hogyan tegyenek rendet a szobájukba, de mikor bemegyek olyan, mint ha mi se történt volna. Hogyan tudom még hatékonyabban felhívni a figyelmüket? Csúnyán nem beszél senki a házba, ez nem okoz gondot. Az viszont igen, hogy mikor a suliból hazajönnek a mozgásuk, a beszédükkor a hanglejtés, a flegma viselkedés az már igen az gondot okoz. Nem engedem meg nekik ezt a stílust! Nagyon sokat tanulnak egymástól is. Pl. Tímea mindig azt mondja, hogy a Szilvi csinálta és ő is úgy tesz, mint a nővére. Mikor valami nem sikerül, vagy a gyerekek nem jól tesznek valamit, akkor azt magamra veszem, mert egész nap én vagyok velük és többnyire tőlem látják a példát. Minden este végig gondolom, hogy mit tettem, vagy mit nem tettem és mindig találok hiányosságot és azt máskor bepótolni, vagy elhagyni igyekszem. Üdv. Mária
VálaszTörlésNagy élvezettel olvasom a blogodat, írásaid megerősítést adnak az én óvodai munkámhoz.
VálaszTörlésGratulálok!
Márti, egy új olvasód.
Üdv, Márti! Köszönöm a biztatást!
VálaszTörlésMaresz, és Mária, Nektek a sok gondolatot köszönöm, ami ötletet ad, hogy miről írjak a közeljövőben. Számítok Rátok továbbra is!!!
Szeretettel: Pancsa
Nahát, ez meglepetés! Akkor kérdezek: Hogyan reagáljak, mikor Eszter ezt válaszolja a biztatásomra: "nem tudom megcsinálni". Eddig inkább azzal dicsekedett, hogy már nagy kislány és mennyi mindent meg tud csinálni.
VálaszTörlésNagyon tetszik ahogyan fogalmazol, es egyet is ertek a nevelesi elveiddel!
VálaszTörlésSok sikert meg mas anyukaknak is az uzenet tovabbadasaban!
De jo h ilyen is van!