Ma este véletlenül bekapcsoltam a rádiót. Tudjátok, az egyik adón nagyon jó kis slágereket játszanak, este többnyire szerelmes dallamokat. Lágy, andalító zene szólt, és hirtelen egy vágy, egy romantikus érzés öntött el. Szerettem volna a párommal odakuporodni a kanapéra egy-egy pohár finom vörösbort kortyolgatva a meghittséget árasztó gyertyafényben, miközben átadjuk magunkat a zenének, egymásnak...
Legyen varázslatos estétek!
Kedves Pancs! Akkor miért nem használtátok ki? Igaz, hogy én nem szeretem a vörösbort, de éltem volna a lehetőséggel. Most már mi is megtehetnénk, hogy ideülünk a nagy nappaliba és édes kettesbe legyünk, de még se olyan, mint ha ketten lennénk. Miért? Hát, mert a tudatunkban mégis ott van, hogy itt vannak a gyerekek és nem is olyan romantikus. Ezért mi lehetőség szerint vendéglőbe szoktunk menni. Itt mégis más, mint a saját nappalimba, ahol egész nap vagyok. Mikor csak együtt jártunk sokat mentünk vendéglőbe. Jó egyedül lenni a párommal és jó hazajönni a gyerekekhez. Ez idő alatt is feltudok töltődni és kikapcsolódni. Üdv. Mária
VálaszTörlésNe haragudj, de most vettem észre, hogy rosszul írtam a nevedet! Bocsi
VálaszTörlés