2009. szeptember 21., hétfő

Párkapcsolat 2. - Mikor jut rá időnk?


Ha az ember meg szeretné tartani a párját, akkor természetes, hogy kettejük kapcsolatára is időt kell fordítani. De kérdem én: Mikor? Ma már nem létezik olyan fogalom, hogy munkaidő, csak munka és kizsigerelés van a végtelenségig. Ha egy családapa este 7-8 óra körül ér haza, akkor a gyerekeit jó eséllyel már csak vacsorázni, fürdeni látja, vagy éppen csak egy "jóéjt" puszit tud adni nekik. Ezt nem nevezném soknak.
Marad tehát 2-3 óra, amit a szülők kettesben tölthetnek. Mindketten fáradtak, végigdolgozták a napot, lehuppannak a fotelba, és próbálják megosztani egymással az élményeket, gondolatokat. Persze az is lehet, hogy csak a legfontosabb dolgok megbeszélésére van erejük, és ez sem csoda. Így aztán bambán ülnek a tv vagy a számítógép előtt (keresvén némi kikapcsolódást), majd  1-2 óra elteltével beesnek az ágyba.
A jó öreg kommunikáció valahogy elmarad. Pedig ez a mozgatórugója mindennek.
Már csak a hétvégében lehet reménykedni, hogy akkor több idő jut a családra, a párkapcsolatra, a gondolatok, érzések megosztására, a közös kikpcsolódásra, felhőtlen együttlétre.
Lehet, hogy feketén festettem le a képet, de amerre nézek, szinte csak ezt látom, és ennek következtében depressziós anyukákat, boldogtalan párkapcsolatokat, széthulló házasságokat látok.
Ebben az országban nagyon sok a munkanélküli, nem értem tehát, hogy miért nem elég 8-9 órát dolgozni egy családapának? (Több embernek lenne munkája is.) Mert akkor több ideje maradna a gyerekeire, a párkapcsolatára, és netán egészségesebb életet élhetne testileg, lelkileg?
Véleményem szerint nem jó irányba haladunk. A gyerekeinket a tv és az utca neveli, ott keresik a példaképeiket is. Meg lehet nézni más "fejlett" országokat, hogy milyen eredményre vezetett mindez. Kétségbeejtő.
Elnézést, hogy ilyen szomorúra sikeredett ez a poszt, legközelebb igyekszem vidámabb témát keresni.

8 megjegyzés:

  1. Idealista elképzelés... Kár, hogy a multik nem így gondolják. Csak a gyerekeinkben tudok bízni, hogy ők okosabbak lesznek, mint mi és ledöntenek néhány falat.

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, valóban aggasztó a mai helyzet.

    VálaszTörlés
  3. Idealista? Nos, álmodni csak szabad :-).
    Egyébként a téma rengeteg gondolatot ébreszt bennem, de ezek már keményen gazdaság-, és társadalompolitikai kérdések, így nem boncolgatom itt tovább.
    A gyerekeinket illetően reménykedni szabad, de ha abba nőnek bele, hogy apa csak hétvégén elérhető, akkor nekik ez lesz a természetes, a "normális", így ki tudja, hoyg akarnak-e majd rajta változtatni...

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    komolyan kerdem, mikor jut idod a ferjedre? sztem iszonyu kotottseg a gyerek, nem erdekel, ki mit mond erre, nekem az. hullara faraszt.a fuggetlen harmadikokbol meg dunat lehet rekeszteni es ne higgye senki h oly nehez elcsabulni egy pasinak masfele... en nem keszultem fel az anyasagra sajnos. ha tudom h ien, meg varok ugy 5-10 evet vele. mikor mar ugyis mindegy hogy nezek ki eppen...

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem, az fontos dolog, hogy a párunknak örömet okozzon, hogy a gyerekével lehet. Ilyenkor terhet is tud levenni a vállunkról, másrészt kötődni fog a kicsihez is, és nehezebben csábul el. Abban érdemes tehát támogatnunk, hogy a saját gyermekével minél jobb kapcsolatot alakítson ki.
    Ha pedig ez megvan, akkor hármasban, négyesben, stb. is nagyon klassz programokat lehet csinálni, jókat lehet együtt játszani, s senki nem érzi magát kirekesztve, elhanyagolva. Én hiszek benne, hogy ez segít ;-).
    Arról pedig ne feledkezzünk el, hogy kell privát idő a szülőknek kettesben is, s ebben ügyeskedni kell, hogy ezt a családon belül kialakítsuk.

    VálaszTörlés
  6. igaz. igy beszel es velekedik egy felnott es innen tudom h en nem vagyok az. se kesz erre az egesz szituaciora amire egesz eletemben keszultem (nem ittam nem drogoztam nem bulizram nem cigiztem etc)... most 3 honapis es meg mindig kuzdok lelkuleg es akarhogy akarom az a vege h nem nem nemnegy. meg nemmegy. de itt van es en elbenazom mert az osszes porcikam a helyzet ellen kuzd. nem birom a terhet nem erre szulettem es ez kiborit tokretesz es mindenkit korulottem. es ez nem szukes utani depi ezek a valos gondolataim. senki se erdemel ilyen anyat!!!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Névtelen! Most vagy kb. a legnehezebb időszakban, mert már kiürültek a szülés utáni hormondömpingből származó energiák, és 3 hónap után valószínűleg kialvatlan, fáradt, és nyűgös vagy. Tudom, hogy nem vígasztal, de mindenki átmegy ezen, és hamarosan már csak felfelé vezet az út! Azt hiszem ebben az idősazkban elsősorban magadra kell sok időt fordítanod, ebben kell segítséget kérned a környezetedtől, hogy kicsit kimozdulhass a baba mellől, akár csak egy jó séta vagy egy illóolajos fürdő erejéig. Aztán ha magaddal kibékülsz, és pihensz egy kicsit, akkor könnyebben fognak menni a dolgok, meglásd!
    Fel a fejjel!

    VálaszTörlés